Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Forgács Péter: Checkpoint Charlie (próza)
az ebeiket), es elhataroztam, hogy addig jarom Berlin utcait, amig ra nem akadok egy elegans halalnemre. Nem vagyok az a tipikus ongyilkos merenylo, nem akartam masokat is magammal ragadni a halalba. Nem. De azt igenis akartam, hogy otthon megtudjak, mi tortent velem. Foleg a lany, aki miatt idaig jutottam. Elindultam hat a Checkpoint Charlie iranyaba. Stilusosnak veltem a valasztast, hiszen a rettegett Falon valo atszdkes kozben meghalni szamomra ugyanazt a remenyvesztettseget szimbolizalta, mint ami akkor engem is jellemzett. Nyugodt tempoban haladtam a Friedrichstrassen, lassan kozeledve a varos kelet-nyugati megosztottsaganak mementoja fele. S akkor megpillantottam azt a hatalmas legballont! Meltosagteljesen lengedezett a ter folott, de a fedelzeti kosara meg a foldon pihent. Maskor is lattam mar ilyet, de igy, kozvetlen kozelrol, sokkal gigantikusabbnak tunt, mint a magasban, a felhok kozt uszva. Befurakodtam az erdeklodok koze, hogy jobban szemiigyre vehessem. Rogton tudtam, hogy ez a szerkezet nelkiilem nem emelkedhet fel. Gyonyorubb es egyben hatasosabb veget nem is kivanhattam volna magamnak, mint egy halalugrast a legballonbol egyenest Checkpoint Charlie kepzeletbeli karjaiba! Nehany vakmero turistan es rajtam, az ongyilkosjelolton kivul meg tizenegy norveg diak is vallalta a kalandot. Oket a tanaruk fizette be, mint kiderult, amolyan csapatepites gyanant. Ha sikeriil az altalam kitervelt salto mortale, ez a team building egy eletre bevesodik az emlekezetiikbe, gondoltam. Megfeszultek a kosarat tarto kotelek, es a ballon lassan emelkedni kezdett. Ha jol szamoltam, a kapitanynyal egyiitt huszan voltuk a kosarban. A ballont ugyan vegig egy kotellel rogzitettek a foldhoz, megis elmenyszamba ment a szazotven meteres emelkedes. Na es a latvany! Fokozatosan kirajzolodott alattunk a varos. Fentrol korbetekintve felfedeztem berlini napjaim minden fontosabb allomasat. Kisse el is erzekenyiiltem. Kezdett mar-mar iinneprontasnak tunni a tervem, raadasul az elszantsagom is rohamosan lanyhult. De ekkor, szinte a semmibol, hirtelen viharos ereju szel tamadt. Ugy dobalta a kosarat ide-oda, mintha a Joisten dobokockat razna a markaban. Az utasok te-
