Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Forgács Péter: Checkpoint Charlie (próza)
hetetleniil vergodtek a szel kenye-kedve szerint. Kitort a panik. Furcsa erzes volt latnom, mikent hatalmasodik el mindenkin a halalfelelem. Kiveve engem. Hiszen en amugy is meghalni jottem. Egyaltalan nem ereztem felelmet, sot, inkabb valamifele halat a Mindenhato fele, hogy megoldja helyettem azt, amire talan egyediil mar nem lettem volna kepes. A kiviilalld nyugalmaval szemleltem alkalmi tarsaim vivodasat a kosar egyik nem letezo sarkaban guggolva. Egy kozepkoru no riadtan sikoltozott, de hiaba, a ferje, gorcsosen kapaszkodva a kosar egyik szijaba, ra sem hederitett. Pedig nehany perce meg ott pavaskodott koriilotte. Az addig magabiztos tanar is pillanatok alatt osszeomlott, s hiszterikusan azt hajtogatta, „nem tehetek rola, nem az en hibam”. Diakjai egymason csusztak-masztak a kosarban, rettegessel a szemiikben probaltak menteni az eletiiket. A csapatepites teljes kudarccal zarult. Es akkor bevillant az agyamba egy gyerekkori emlekkepem: cserebogaraktol hemzsego befottes iiveggel terdelek a veceben, majd lassan letekerem az iiveg fedelet es a tartalmat beleontom a cseszebe. Anyam ki nem allhatta a rovarokat, egyenesen irtozott a bogaraktol, s amikor megmutattain neki az aznapi gyujtemenyemet, utalkozva ram parancsolt, hogy azonnal tavolitsam el az egesz undormanyt. Nem huztam le oket azonnal. A cseszere konyokolve figyeltem, ahogy az eletiikert kiizdve vergodnek a vizben. Atereztem a halalfelelmiiket, megsem segitettem rajtuk. Lattam, ahogy egymast lenyomva probalnak kimaszni a vizbol, de a csesze sikos porcelanjan rendre visszabukfenceznek. Tiirelmesen vartam, amig a temerdek apro bogarlab mozdulatlanna nem valik. Akkor egy mozdulattal lehuztam az egeszet. Talan ha husz percig tartott a legi kaland. Lent is eszleltek a bajt, es a legballont valahogy visszajuttattak a foldre, benniinket pedig kimentettek a kosarbol. A szelldkesek kozben alabbhagytak. Eszrevetleniil vegyiiltem el a bameszkodok tomegeben, bucsut intve Checkpoint Charlie-nak, aki egyszer s mindenkorra megertette velem, hogy nines jogom elvenni masok eletet. Sot, meg a magamet sem. Mindez harom eve tortent. Azota nem oltem bogarat.
