Irodalmi Szemle, 2017

2017/3 - Koós István: Útvesztések epikus keretben. András László Világos indul című kötetéről (kritika)

nya nemcsak a ter, hanem az ido dimenziojara is vonatkozik: „[...] egyre I jobban erzed, nines se itt, se most.” (Ejszakai megalld) Markansabban artikulalodik ez a letszemlelet A magyarazat cimu szovegben, ahol olyan egymast tarto oszlopok jelennek meg, amelyekrol nem lehet eldonteni, hogy a vegtelensegig folytatodnak-e, vagy a legalso sorok, ha vannak ilyenek, a semmivel erintkeznek. Ez a dehumanizalt, materialis kozeg, az dnismetlo es ertelmezhetetlen szerkezet koncentraltan fejezi ki az iranyvonalak es a viszonyulasi pontok hianyat, amit a viz es a sotetseg is szimbolizal. Ez a leterzekeles a kotetet a kesei modernseg szemleletmddjaval rokonitja: felidezhetjiik itt Szabo Lorinc es Jozsef Attila jellegzetes vizioit a racsokka valo csillagokrol, a mozgo, tartalmatlan szerkezetekrol (pl. Jozsef Attila EszmeleteneV ismert soraiban vagy Szabo Lorincnek a Csillagok kozottjeben: „egymast benitjak s tologatjak I rugalmas terek racsai”); a mindent elnyeld sotetseg motivuma pedig Pilinszky lirajabol ismerds. A vegtelen es dnismetlo oszlopsor kepe utal Babits Az orokfolyoso cimu szovegere.

A kerdes az, hogy ez a fentebb vazolt, a kesei modernseghez kotheto leterzekeles milyen poetikai formakban, esztetikai minosegben artikulalodik a kotetben. A verseken vegigtekintve azt lathatjuk, hogy igen gyakoriak a narrativ szervezodesu szovegek, amelyek altalaban valamilyen emleket, eletkepet meselnek el, vagy valamilyen elkepzelt szituaciot jelenitenek meg (pl. A Volga, Folyamkilometer, A Marosnal stb.). A szinre vitt tartaimak itt altalaban nem kiildnosebben erdekesek, nem igazoljak elmeselesiik szuksegesseget, es nem adnak alkalmat arra a szerzonek, hogy tobbretegu vagy egyedi nyelvi szervezodeseket hozzon beldliik letre; az epikus forma megkoti a liranyelv kibontakozasat. A Hazafele jo pelda lehet erre. Itt a mar emlitett utomodern tererzekeles tematizalodik, mivel mintha a Jozsef Attila Eszmele-