Irodalmi Szemle, 2017
2017/3 - Gyurász Marianna: Ne nézz le! (próza)
a korlatrol, amin most a kezeit nyugtatta, amin most pirosra festett kormokkel zongorazott valami zavaros kis dallamot. (Mit szamit? Ugysem lehet hallani, a korlat nem zongora, a korlat nem hangszer, a hangszerekkel ellentetben igazi eletfeladata van, masra meg iigyse jo.) Bar azert azt csak hallania kene. Marmint ha valaki a vizbe veti magat tole ugy negyed meterre. Ugy kene lennie, ugy tunt... helyesnek. De aztan ki tudja. Ha az ember eszrevetleni.il akar kilepni a jatekbol, joga van ra, nem igaz? Megint csak... goze sem volt. He. Most mar igazan eleg volt, gondolatok: vaganyvaltas! Most azonnal! Hisz maskor is azt teszik. Marmint vaganyt valtanak. Folyamatosan. Es erdekes modon ez hasznalt, marmint valoban mas vaganyra terelodtek a gondolatai, csak az volt a gond, hogy ez az uj pontosan ugyanabba az iranyba tartott, mint a regi. Arra gondolt, mennyire furcsa (nevetseges, szanalmas, szomoru, szomoru) ez a zurzavar itt a fejeben, ahol valamifele vilagkepnek, eletfelfogasnak, celrendszernek, ertekrendnek kene lenni, de nines. Csak ezek a torekeny, gyonyoru es kereszeletu kepek vannak, haromnapos csodak, idoszakos maniak es varazslatok. Ami uj, az csodas. Aztan unalmassa valik. A felszin elvesziti a varazsat, melyebbre nem hajlando nezni, tovabball. Csak ezek a tokeletesre szerkesztett kepek vannak, teljesen, mint a tumblr-blogja, nevetett magaban. Mintha az elete is csak egy kis palack lenne, csak erdekes es szines es fenyes pillangok kicsi tarhaza, semmi mas. Es tokeletesen attetszo, hogy mindenki lassa es irigyeljek. Es ha megfakulnak es lesiillyednek a terrarium aljara, hat annyi nekik, kampec, es azt ugysem latja mar senki. Eggye valnak az avarral. Hat szep. Gyonyoru. Komolyan. Mintha ez elet lenne. Es ez igy megy majd korbe-korbe, mindig igy ment. Szoval talan nem lenne annyira ostoba dontes ugy tenni, mintha o is csak egy csillogo, a H&M-bol vadaszott fiiggo lenne, es igazabol neki sem volt sokkal tobb ertelme, mint annak a nyavalyas flitteres fulbevalonak, tehat talan nem szamit, hogy itt all a korlat mellett vagy a folyo sodorja lassan lefele. Nem mintha barmelyik opcio olyan borzalmasnak tunt vol-
