Irodalmi Szemle, 2017
2017/3 - Gyurász Marianna: Ne nézz le! (próza)
na (talan az egyik kisse tobb kellemetlenseggel jart, novemberi melymeriilessel, viszont hatarozottan rovidebb iddintervallumba suritve, mint a masik lehetoseg osszes kellemetlensege). De igazabol egyiknek se latta sokkal tobb ertelmet, mint a masiknak, pedig eleteben talan eloszor megprobalt igazan, igazan komolyan elgondolkodni valamin. Erveket talalni pro es kontra. De nem nagyon ment, mert nem volt biztos semmiben. Mert oke, Tillynek es Tonynak es Peachesnek (es Karennek) hianyozna, es Florence-eknak meg Simoneknak is talan, es feltehetoleg valahol a sziileinek (de nekik ott van meg Bonnie meg Cathy), de ugy kabe ennyi, es nem mintha ok egyediil maradnanak vagy annyira magukba forduldak lennenek, szoval tultennek magukat a dolgon. Azert nem lett volna tul kedves dolog tole, es nem is akart fajdalmat okozni, de az elete az ove, nem igaz? Nem igaz? Ez az egesz csillamporos katyvasz. Eszre sem vette, mikor rugta le a cipoit. Na azert nem a folyoba, csak a gyalogjardra. Valami nyomot azert hagyjon maga utan az ember. A fel labat mar atvetette a korlaton, mikor meghallotta a csilingelest. Lepillantott az utcara.- Huha! Sohasem latott meg ilyen gyonybru valamit, es bar sose gondolta volna, hogy ezt az erzest egyszer majd egy villamos valtja ki beldle, de hat a fene essen bele, nagyon szep villamos volt. Millio apro, karacsonyi ego pislakolt rajta, ahogy lassan, eldkelden siklott a sineken. Mintha sosem allna meg, es talan meg sem all, allo nap es allo ejszaka csak csilingel es jar korbe-korbe a varoson, egyik ponton felugrasz ra, egy masik ponton lepattansz, es meg a terded sem serted fel, ugy vigyaz az utasokra. Es kozben csillog es hunyorog barkire, aki ratekint. Imogen villamsebesseggel huzta vissza a labat a korlat innenso oldalara, olyan gyorsan, hogy masik bokaja megbicsaklott es alig birta megtartani a sulyat, es ha meg annal is iigyetlenebb, mint amilyen, konnyen atbucskazhatott volna a masik oldalra, ahol nem voltak csillogo-villogo tdmegkozlekedesi eszkdzdk, csak kavargo feketeseg. De sikeriilt megdriznie az egyensulyat. Meg sem ijedt kiilonosebben. Reg nem gondolt mar a folyora, amely ott zugott alatta. Felkapta a torpesarkuit, csak a kezebe, nem a labara, es elindult vissza arra, ahonnet jott. Idokozben a ho is szallingozni kezdett, meg csak masodszor vagy harmadszor ebben az evben, es o hatalmas, csillogo szemekkel bamult fel az egre. Aztan vissza a villamosra. Talan o csilingelte le a hopelyheket a felhdkbol, gondolta es vigyorgott. Csodalatos, az egesz vilag csodalatos, ha siet, talan meg utoleri, szoval szaladni kezdett. Egy ponton azert megalit, hogy a cipelloit visszahuzza a labara. Picit mar azert sajnalta, hogy azokat a fiilbevaldkat belehajitotta a folyd zavaros es moho vizebe. Teljesen ujak voltak. Idejiik se volt tonkremenni.
