Irodalmi Szemle, 2017
2017/3 - Gyurász Marianna: Ne nézz le! (próza)
Most meg mar nem latja az ertelmet semminek sem. Ez a gondolat hirtelen es teljesen varatlanul nyilallt bele, es le kellett futtatnia valamifele ellenorzoprogramot, hogy most valoban ezt gondolta-e. Hogy nem latja az ertelmet semminek. Hat... valosziniileg igaz. Valosziniileg eddig is igy erzett, csak epp cseppet sem tdrbdott vele. Ha az ember eleg elszant, nagyon sok dolgot talal, ami eltereli a figyelmet azokrol a dolgokrol, amiket nem akar eszrevenni. Es ebben o mindig nagyon jo volt, azt azert el kell ismerni. Sok mindenben volt ,egy kevesse jo vagy ,egesz tehetseges’, de zsenialis talan csak ebben. Lehetseges, hogy epp ez a problema egyik gyokere, marmint a sok koziil. Hmm, gondolta, mikozben lepcsot maszott, es alig egy perc mulva mar ott is allt az Albert hid korlatjanak tamaszkodva, kezet sdtetrozsaszin ballonkabatjanak zsebebe csusztatva. Ez a szakasz mar messzebb esett a varoskozponttol, itt a kozvilagitas kevesbe bantotta a szemet, es akik rettegtek az ejszakai utcaktol, ritkan jartak erre. A fblyd impozansan morajlott melyen alatta, zavaros volt, de igy ejnek idejen inkabb csak... sotet. Azt hitte, szebbnek fogja talalni, de talan csak elveszitette azt a hangulatot, mint sok mas hangulatot, vagy epp az egyensulyat, miota elindult Tillyektol. Akkor meg szinte hiszterikus vidamsaggal tancolt a kiiszobon, a folyoso sotet, a lakasban neonfenyek cikaztak, es nemelyik uvegpohar alja kekesen derengett. Es bar elvezte a partit es a tarsasagot es a baratait, ugy erezte, indulnia kell, mert odakint is annyi meg a csodalnivalo... Es talan kozrejatszott a tudat, hogy masnap viszonylag koran kellett kelnie: eloadasa volt, es arrol az orarol nem loghatott el meg egyszer. De ez igazan nem rontott a kedven. A buli egyebkent is haldoklott. Olyan meltosagteljes, csendes modon, Tilly ehhez egeszen ertett, valosziniileg azert, mert eleg rendes kornyeken lakott, es nem szeretett volna osszetiizesbe keveredni a szomszedokkal, akik tulajdonkeppen kedveltek. Tilly vajon hogyan csinalja, hogy a megfelelo pillanatban mindig olyan hatekony es komoly tud lenni, mikor maskor teljesen olyan, mint o, Imogen, szoval vad es vidam es bolondos. Talan itt lehet a velociraptor elasva, filozofalt. Tilly csak bolondos. O meg bolond. Nemileg. Meg mindig a folyot bamulta, az elzugo vizet, es goze sem volt, miert, mert hisz epp az elobb allapitotta meg magaban, hogy cseppet sem tetszik neki a latvany. Elindulhatna. A hideg beette magat a kabatja ala (persze, hiszen az csak arra szolgalt, hogy szep legyen), a fulbevalojat ket kis jegcsapnak erezte a fiileben (olyan szepek voltak! persze, hiszen meg vadiujak). Szediilt. Kit erdekelnek a rohadt fiilbevaldk! Kit erdekelnek, kit erdekelnek, kit erdekelnek! Valami furcsa elkeseredettseg szallta meg, es szinte eszre sem vette, mit tesz, mikor - egyiket a masik utan - kivarazsolta oket a fiilebol, aztan lassu mozdulattal kiejtette oket a kezebol. Persze nem latta, nem is hallotta, mikor vizet ertek. Olyan jelentektelenek voltak. Talan akkor sem latna sokkal tobbet, ha egy felnott ember ugrik le melldle
