Irodalmi Szemle, 2017
2017/3 - Kötter Tamás: Ikea, vasárnap (regényrészlet)
a hegy oldalaba vajt lepcson levezetett benniinket egy, a haz alatti sziklas teraszba vajt medencehez. Termeszetesen innen is ugyanolyan lenyugozo kilatas nyilt a bujan zoldello tajra, mint a hazbol. „Karcsit pedig nemsokara csoportvezetonek nevezik ki”, mondta a felesegem hosszu, hosszu csondet kovetoen, mintegy valasz gyanant a medencere, mikozben diadalmasan korbepillantott. Minden szem ram szegezodott. „Hat... ezt meg meglatjuk”, nyogtem ki nagy nehezen. Tapintani lehetett kdriilottem a csendet. Lopva a felesegemre pillantottam. Osszeszoritott ajakkal, adaz tekintettel bamult vissza ram. Hosszu masodpercekbe telt, amig el tudtam szakadni Mariann tekintetetol, de ujra csak ennyi telt tolem: „Ezt meg meglatjuk”. A medence aljan napsugarak villodztak. „Nahat, ez nagyszeru”, felelte Miklos, es beleivott az italaba. „Gratulalok”, mondta Ildi, aki illedelmesen, de cseppet sem lelkesen mosolygott. Szemmel lathatoan ez a bejelentes semmilyen hatast sem gyakorolt rajuk. Nagyot huztam a koktelombol, es megkonnyebbiilve nyugtaztam, hogy a sogornom a ketsegteleniil markas es szep kerti butorokra tereli a szot. „Mikor akartad elmondani?”, szolalt meg hosszu, nagyon hosszu csond utan masnap a kocsiban Mariann, miutan hosszas belso tusa es tepelddes utan bevallottam neki, hogy nem engem neveztek ki a csoport elere. Feluton jartunk a tihanyi rev fele. Valasz helyett tehetetleniil emeltem fel mindket kezem a kormanyrol, es ejtettem vissza. Mit is mondhattam volna. Hala istennek, abban a pillanatban Leda felebredt es elkezdett hangosan nyafogni, ehes volt, vagy valami mas baja volt, mar nem emlekszem. Halasan pillantottam ra a visszapillanto tiikorbol, es azt sem bantam, hogy majd az egesz utat vegighisztizi. Meg ket napot toltottiink Fonyddligeten. Mardosott a lelkifurdalas, es Mariann sem allt szoba velem. Engeszteleskeppen az elso esten megprobaltam kozeledni hozza. Elobb a hasat simogattam - ezt regen nagyon szerette -, de amikor szep lassan lejjebb akartam csusztatni a kezem, egyetlen mozdulattal ellokte. Egy ideig sertodot-
