Irodalmi Szemle, 2017
2017/2 - KLASSZIKUS - Fekete Norbert: Kölcsey Ferenc névhasználatának ismeretelméleti háttere (tanulmány) / KLASSZIKUS
oit, nem valosult meg a felek kozdtt, sot kijelenteseikkel kdlcsdnosen beleestek a szemelyeskedes csapdajaba. Ezt alatamasztando mind Kolcsey kritikajabol, mind Berzsenyi Eszrevetelek Kolcsey’ Recensiojara cimu muvebol a fiktiv szerzo egyarant hoz peldakat, viszont nem taglalja erdemben, hogy a diskurzusnak mirol kellett volna szolnia, hogy az alapveto neveloi feladatot be tudja tolteni. Az lathato, hogy a fuggetlen pozicidbol egyarant ertelmetlennek tartja a szerzoi nevekkel csupan reprezentalni kivant korabeli kritikai es antikritikai mufajokat, amelyek szerinte erdemben nem viszik eldre az irodalmi eletet, csak kdztudott dolgok megfogalmazasat viszik veghez, sot feszultsegkelto hatasukkal megosztjak a literatorokat. A fiktiv szoveggel szemben Cselkovi recenziojanak masodik, elmeleti megfontolasait kozreado levelevel a biralat mufaja mellett ervel, igy a ket szoveg, mint a korabeli kritikaelmelet egyrnasnak ellentetes velemenyei egyszerre jelennek meg az olvaso eldtt. Cselkovi elismeri, hogy a kritikus csak akkor keriilheti el a recenzealasbdl fakado problemakat, ha hallgat. Ez azonban elfogadhatatlan szamara, ugyanis a kritikat hasznos mufajnak tartja, ami felismerhetove teszi a hibakat a befogadok szamara, valamint ujabb tavlatokat nyit meg a literaturaban.17 A kijelentesek szemelyeskedeskent valo ertesere, vagyis a kritikusi elfogultsag problemajara, ami gyakori vadpont volt a mufajjal szemben, a kovetkezokeppen reagal: „minden Recensens csak azt erezteti veliink, hogy az o individualis itelete millyennek talalta a’ kez alatti muvet”.48 Ezzel azt hangsulyozza, hogy a kritikus itelete egy bizonyos ismeretelmeleti nezopontbol megfogalmazott velemeny, ahol a recenzens onmaga meghatarozottsagait teljes mertekben levetkezni nem tudja, es ezert az elfogulatlan itelkezest lehetetlennek tartja: „[a]z ember mindeg ember marad, az Irdban, a Kritikusban, az Olvasoban egyforman. Ha remelled, hogy a fro a kritikus altal megterittessek, hogy a’ kritikus a maga csalhatatlansagat szereny ketseg ala vegye, s hogy az olvaso a’ kettorol reszrehajlas, es eloitelet nelkiil hozzon iteletet: ugy lehetetlenseget remelltel.”49 A felvetett problemak megvalaszolasat pedig egyertelmiien az olvasora bizza: „Te, azok koze tartozol, a kik szeretnek gondolkozni, s a’ gondolkozo fej gyakran csekely utmutatas altal szep felfedezesekre vezettetik: s en ohajtom, hogy ezernyi paranyi vizsgalatokon valami fontosabb resultatumokra juthass el.”50 Ez a torekves pedig osszecseng az Elet es Literature fobb celkituzeseivel, vagyis az onallo gondolkodasra es velemenyalkotasra valo biztatassal: „[a]’ gondolkodo fej iteletet hoz a resultatumokrdl a principiumokra es viszont: s az illyenekre nezve Montesquienek tanacsat ko-4 1 Cselkovi [Kolcsey], i. m., 181-183. 4 8 Co., 185. 4 9 Uo„ 187. 5 0 Co., 188.
