Irodalmi Szemle, 2017
2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Smid Róbert: Harc a technikával. A technikai és a szerves (ön)szerveződés interakciós alakzatai a Harc az ünnepértben (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC I.
te is, szerencse! Minden kesz. Jelen vagyok az orszdg hetven vdrosdban, otszazezer szuronyban mutatok a fovaros fele, egy ora mulva monitoromon eldordiil ajel: en megszunok es szivem drama megindttja az uj rend gepeit. Az aposztrophe itt nem megkepez valamit a vers vegen, mint inkabb a parancs elhangzasakor es az azzal egybeeso kivitelezesekor megtortenik az artikulacio forrasanak a disszeminacioja azon a teriileten, amelynek elpusztitasara iranyulna a meginduld hadak cselekvese. Csak ket kezem volt, csak egy eletem... S lett millid! - mondom ma. - En vagyok a nep, az orszdg: minden porcikam es minden percem es gondolatom szetosztogattam s egy-egy katona, egy-egy elet lett mind: akaratom verben es husban iker masai: mind egy celt lat, es ami aldozat esik, ma mar nem esik celtalan. A cel: en vagyok, a cel: en magam, s meg valami, amit magam sem ertek s ami megis el, ahogy a vetesben az aratas, ahogy bennem a nep: e titkos cel ugy hasznal engem is, ahogy masokat en, vagy ahogy a holy a hangyat, a kas a meheit. A versben addig is jelenlevo iranyultsag ugyanakkor nem kiildnbozteti meg a celt es mindazon verbalis aktusokat, amelyeket a cel elerese erdekeben kivitelezni kell. A megszolaldi pozicio egyszerre alakit ki egy halozatot sajat magakent - amelyre a kialakitott halozat munkaja lenyegeben iranyulna es illeszkedik be abba maga a megszolalo is. Itt mindenfajta haditechnicizaltsag
