Irodalmi Szemle, 2017
2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Smid Róbert: Harc a technikával. A technikai és a szerves (ön)szerveződés interakciós alakzatai a Harc az ünnepértben (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC I.
vegso soron a szerves szervezettseg mintajara megy vissza (meg akkor is, ha mukodese eppen halottak kitermelesevel tartja fenn magat): a harcban megjeleno beszeloi pozicionaltsag es annak aktorai kozott nemcsak a szervesseg korebol vett kep technikaikent leirt relacidi kepzodnek meg (pl. porcika, ver, hus, stb.), hanem azon ketiranyusag is kikuszobolhetetleniil mukodesbe lep, ami miatt megsem egyseges akarat eredmenyekent mobilizalddnak az alkotoreszek. Vagyis az a pozicio, ahonnan kepes artikulalddni a hadiszerkezet mukodese, maga lenne a cel, amelyre a tulajdonkeppeni mukodes iranyul; ehhez viszont sziikseg lenne egy egyseges, stabilizalt operatori szerepre („A cel: en vagyok, a cel: en magam”), amely meg nem all rendelkezesre („egy ora mulva I monitoromon elddrdul a jel”), vagy pedig pontosan az operatori pozicio sziikseges mar eleve ahhoz, hogy az operativ kijelentes ne a megszolalo oldalan keriiljon artikulalasra - vulgo, az operativ parancs nehogy performativ beszedaktusba forduljon. Mindazonaltal az „e titkos cel ugy hasznal engem is, I ahogy masokat en” kijelentesben nem egyszeruen athelyezodes megy vegbe, es hogy itt komplexebb strukturarol van szo, arrol a termeszetbol vett hasonlatok tanuskodnak: a „boly a hangyat, a kas a meheit” szingularis-pluralis variabilitast ervenyesito analogikus chiazmusa a meghatarozottsag ketoldalusagat jelzi, illetve raerosit arra a mozgasra, ahogyan a termeszeti formaciok haditechnikai modellekkent rogzitodnek, mikozben a hadi apparatus erejet eredendoen technikaiva intezifikalt jelensegek taplaljak (az a bizonyos nagyobb rend, „a termeszet ereje sopri el I az ellenseges torlaszokat”). Vagyis a haboru nemcsak parhuzamba allfthato a termeszet eloretoresevel, hanem pontosan a termeszetbol nyert technikakon keresztiil valik lehetsegesse az emberi szervezet mintajara szervezodo es az emberekbol allo apparatusok (u.m. katonasag, orszag stb.) mukddesmodja a kas vagy a boly kulturalis-dkonomiai parjakent (vo. e natura/kultura interakcios mintahoz: „s ami megis el, ahogy a vetesben I az aratas, ahogy bennem a nep”). Hogy ez a dinamika megsem eredmenyez a vers szubjektuma szamara onmagaba fordulast valamifajta vegtelen loopolasnak kbszonhetden, azt pontosan egy eldonthetetleniil kiilso tenyezo, a monitoron eldordiilo szignal garantalja. A kis csatahajo elnevezese a ’felvigyazd, figyelmezteto jelentesu latin fonevre megy vissza, ami miatt ketszeres metonimikus kapcsolat letesiil hajo es beszelo kozott: egyreszt a megnevezesben ott van a feliigyelet es az iranyitas nemcsak az en, de a hajo oldalan is, masreszt a szinekdochikus viszony a hajon levo megszolalo miatt is fennail. Ez utobbi aztan nemcsak a parancshoz koti ot lokalisan, de pont ezt a lokalitast terjeszti ki az eldordiiles eredmenyekeppen olyan aramma, amely a gepeket hajtva azok szetaramlasakent operacionalizalddik. A nyelvi operatori szerep igy azon tulajdonkeppeni kiviilisegben manifesztalddik, amely felol a parancskiadas megkepzi sajat elhangzasi pozicidjat a hajon, hogy
