Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Soóky László: Az univerzum váróterme (a Kassai Thália Színház A mizantróp című eloadasarol) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLESEK ES POFONOK olyan informaciokat kellene kapnom, amelyek a kesobbiek folyaman eligazitanak az elokeszitett helyzetek egyebkent pontosan megrajzolt labirintusaban. Ezek a vart informaciok viszont egy nagyon tavoli idot, egy mas kort ideznek mind hangulatukban, mind eletfelfogasukban, mind pedig ertek- es erkolcsiteletiikben, mint az a rendezdi-filozofiai tetel, amely a folytatasban oly elemi erdvel, dobbenetes hitelesseggel zudul rank. Monotoniaja az ido mulasaval a tureshatart surolja, mert maga Alceste sem erti pontosan, hogy ebben az idopontban mi fontosabb szamara: a szerelem?, az igazsag?, az erkolcs?, a menekiiles? Philinte gesztusai, felmondatai segitenek at benniinket abba a megkomponalt terbe es idobe, amely miatt erdemes szinhazba jarni. Mert ebben a pillanatban valik jatek- es eletterre Isten alagutja, amely egyidejuleg jelenti a bezartsagot es a vegtelent, a kiszolgaltatottsagot es a mentsvarat. Mindent, csak otthont nem. Egy szcenikailag pazarul kitalalt es megformalt hely; hangszigetelt, se ajtaja, se ablaka, csak jaratai vannak, mint a hangyak epitmenyeinek. Digitalisan feliigyelt vilag, szonett felolvasasara epp alkalmatos. Az alaguton kivul egyebkent letezhet elet: kavehazak, birosagok, kuplerajok, repiiloterek, biztonsagi kamerak vagy maga az univerzum. Ha pedig odakinn letezhet az univerzum, akkor ez itt az univerzum varoterme. Belakott vagy varakozo allasponton levo szekek, szekelolenyek, precizen kijelolt, idomitott mozgaskulturaval. A jatek pedig ugy folytatodik, hogy minden szereplo megmutatja a masik arcat, s lehetoseget nyujt arra, hogy az eredeti enjet kitalaljuk, megfejtsiik. Kivetelt Acaste es Clitandre kepez, mert az 6 keplekenysegiik, eletteret teremto kapaszkodasuk, koklerseguk, celtudatos butasaguk egy megejto, evezredes pillanat. Maig ero folyamatossagat idezi a Moliere-versszdveg rappesitett felmondasa, amellyel nagy kockazatot vallalt a rendezo, de nem karambolozott a lira es a drama; rendkiviil izgalmas szimbiozisban talaltak egymasra. A „masik arc" pedig a figurak tudatos alszentsegessege: „ugy akarok jot neked, kedvesem, hogy elarullak". Czajlik szokatlanul tudatos szineszvezetesenek koszonhetden ez alol Alceste sem kepez kivetelt, de meg Oronte sem. Igaz, hogy Alceste nagy hevvel vedi a sajat allaspontjait, velemenyet, igazsagkepet, de erzelmi teren o is elbizonytalanodik, visszahatral es priiszkol, akar a sarokba szoritott kandur. Az elso pillanatban tudja, hogy Celimene-nel szemben o a vesztes, megis folyamatos igazsagkeresesben kiserli meg jovairni a kudarcait. Bosszut allna duzzogva es latvanyosan is, de hiaba ront ra szexualis diihvel Eliante-ra, az csupan potcselekves, suta dnigazolasi kiserlet: ez az a pillanat, amikor az embergyulold Alcaste meghasonul onmagaval, sodrodova valik a tortenetben. Oronte-tal szemben meg csortet nyer, de ez a piirrhoszi gyozelem feler egy valosagos vereseggel, mert a pipogyanak tuno Oronte rafinaltan eros jellem. A mod, ahogyan Alceste-nek felolvassa Celimene-hez irt szonettjet, bravur. S bravur az is, amint Alceste lepre megy: vaksagaban nem arra osszpontosit, hogy Oronte ekesszoloan, szemtol szembe epp most szarvazza fel; szamara jellemzoen az irodalmi mu minosege fontos. O nem, de Oronte, akar a sakkozo, mar tudja a kovetkezd lepeseket. A noi oldal arnyaltabb, direktebb, ramenosebb es gyakorlatiasabb. Masodran-
