Irodalmi Szemle, 2016
2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Veres István: Igazi Strauss (novella)
Hetvegen tobbszor eszembe villant a kep a szekrenyes varrogepen felboncolt nadragommal, es a nenivel, aki remelem, megjegyzett valamit abbol, amit mondtam neki. Talan inkabb vehettem volna egy ugyanilyet 34/32-es meretben? Atturtam en a kirakott darabokat, de az van ezekkel a Leviszekkel, hogy minden nadragot mas anyagbdl varrnak. Vastagabb a savolykotesu satorvaszon, elter az indigo arnyalata, az egyiken fekete cernaval kesziilt a varras, a masikon sargaval. Fel tudjak tekerni az ember agyat, de mondjuk ez a hozzaallas nekem valahogy megis tetszik. Minden gatya alapbol mas, nines ez a sorozatgyari attitud. Es nem terpesztenek be a vasarlokozonsegnek, hanem vallaljak, hogy az lesz, amit ok varrnak, nem az, amire kereslet van. Hiszen a minoseg soha nem megy ki a divatbol. En ezt meg fokoznam azzal, hogy kiiktatnam a gyari koptatasu darabokat. Kesobb bovebben kiterek arra, hogy miert. Ezzel viszont egyertelmuen a ceg megmaradasat kockaztatnam, szoval inkabb nem kezdemenyezek tarsadalmi osszefogast a temaban. Kedden vizszintes esd hullott, haromnegyed negyre ertem a Cukor utcai berelt sarokfoldszinthez, amilyenben a mesteremberek dolgoznak. A rolok lehuzva, a korte eretten vilagit. Janka meg mindig nem ment el az illetekes helyre, a varro neni a szivacsos hangszoroval a fiilen tovabb gyozkodi. Szemoldokevel kerdezi, mit akarok. Janka, el kell menned, senki nem fogja helyetted elintezni. Kinyujtott kezebe rakom a papirt, megnezi a szamot, leakasztja a nadragot a gurulos fogasrol. Elem teszi, es int, hogy a folyamat lezarult. Janka vonakodik, erezhetoen nem az erossege az iigyintezes. Vagy csak beszelgetni akar. Kihajtom a nadrag szarat, es latom, hogy nem az eredeti perem van visszavarrva, hanem hajszalvekony barnassarga cernaval beszegtek, semmi egyeb. Nem mozdulok az asztaltol. A neni mar hatul kotoraszik, Janka kereti magat. Eszreveszi, hogy nem lett jobb kedvem, meg a pultnal allok, es hatrafordul, hogy mi van. Az volt, hogy originalt csinalunk. Le kell tennem, iigyfelem van, este visszahivlak, vagja el a beszelgetest, es a szekrenyes varrogepre csapja a drot nelkiili fiilhallgatot. Mutassa. Na igen. Itt az volt, hogy levagtam, es akkor deriilt ki, hogy szukitve van az alja. Erti? Nem varrhattam hozza az uj szarveghez az eredeti peremet, mert a keriiletiik nem volt azonos. Es hat egy ilyen nadragot csak ugy nem fogok szukitgetni, bar ha szeretne, megcsinalhatom. Leszukitsem maganak? Hat, nem tudom. Szerintem nem kell. De itt a cerna, ahogy latom, a felvarrasnal vekonyabb, mint amivel a nadragot varrtak. A, az semmi. Kimossa ketszer, es ugyanolyan lesz. Hat, nem tudom. Atvarrjam maganak? Atszaladok rajta meg egyszer a geppel, es ugyanolyan lesz. Vegye le a kabatjat, ket perc. Hat rendben, de ha mondta volna, en hozok ilyen cernat, vastagabbat. Nem problema beszerezni. Tudja, sokat aggodalmaskodtam emiatt a hetvegen, idegeskedtem, milyen lesz a nadrag. Idegeskedett? Min idegeskedett maga?
