Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Szászi Zoltán: Benne a dugóhúzóban, avagy Mellár Dávid repülési naplója (Mellár Dávid írásairól) / BEVETÉS 2016
BEVETES 2016 SzASZI ZOLTAN BENNE A DUGOHUZ0BAN, AVAGY MELLAR DAVID REPULESI NAPLODA ]\/[inden szoveget tisztelek! A megiras, a veres sziiles, a testnedvek (ugymint izzadsag, konnyek, vizelet) tobzodasa sem zavar, ha... Na, es itt van ez a ha! Ezzel kellene valamit kezdeni Mellar David irasainak tanulmanyozasa utan. Ezt tudtam kezdeni en. Leszogezes Azt mindenkeppen fontosnak tartom leszogezni, Mellar David mar regen tobb, mint tehetseg, de meg messze nem kiforrott al koto. Viszont sok tehetsegnek tartott kezdovel szemben nala erezheto egyfajta vagany magabiztossag, amivel esetleges hianyossagait kdnnyeden kepes leplezni. Tehat meg egyszer: Mellar David iraskeszsege, kepalkoto tehetsege eros, a hangulatteremteshez is jol ert. Viszont dnmaga poetikai pozicionalasaban meg kisse zavaros. Mintha kapkodna, iranyokat keresne, mintha leplezne erzekenyseget, s valami olyan titkolnivaloja lenne, amit a legjobban el szeretne mondani, de megsem teszi, inkabb tovabb kddosit maga koriil. Hozzam eljutott muveinek valogatasa arra enged bepillantast, hogy egy olyan alkotoval van szerencsem talalkozni, aki az automatikus fras es a pszichedelikus irodalom, valamint az en-lira es az erotikus, vagy mar-mar pornograf hangulatu szovegek specialis elegyet tudja hozni. Egy bizonyos, hoi jol nagyon jol olvashato, hoi kisse zotykolodoen ertelmezheto vagy akar zavarba ejto szinten. Ha az irasok szinvonalarol kell szot ejteni, azt kell hogy irjam, az alternativ irodalomra hajazo, annak hangulatat hozo irasmod olykor egeszen feszes ritmusu, maskor igencsak szetkent allagu prozanak mondhato szdvegeket produkalt, es azok erosebbek a verseknek mindsitetteknel. Miert is from, hogy prozanak mondhato? Mert nemi huzassal akar lirai prdzava masithatok, akar prozaversekke. A versekbol, vagy inkabb versekkent aposztrofalt szovegekbol viszont hianyzik az a tobblet es hozzaadott ertek, ami igazi versse emelne azokat. Az llntesek cimu ciklusnal inkabb a szoveg „visszaprozasitasat" probalnam ki. Igeret mindket mufajban alkotott szovegben van, sot olykor tobb is, mint sima igeret. Mar most egy lazado alkoto profilja lobog a szovegen tulrol! De kepes-e majd attorni dnnon homalyan, vagy magatol felgyorsulva, elzugva elszall, majd ott fent fura mandvereket probal ki, anelkiil, hogy a reptiles boldogsagat es a foldre eres bizonyossagat valoban megtapasztalna? A szovegekbol egyelore azt erzem, dnmagatol, valds es lehetseges erzeseitol, a realis vilagtdl elidegenedni, elzarkozni igyekszik a szerzo, akar minden aron is, meg akkor is, ha ebbe az egeszbe belepusztul, ha erzesei helyett biologiai tevekenysegge silanyit szerelmet, szeretest. Olvasasa kozben olyan sejtese tamad az olvasonak, mindez csak poz, mindez csak kialtas, olyan „jdzsefattillai" jaj, sze-
