Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Mellár Dávid: Ürítések (versek); M. D.; Minden valóság egyszerre; Cím nélkül; Beszélgetések egy guminővel (prózák) / BEVETÉS 2016
tarn, kesobb kideriilt, bogy minden oraban harangoznak a barpultnal. ilyenkor ingyen piat ontoztek szet a raszorulok kozt. a bejaratnal belekortyoltam a szenteltvizbe, de elegge olcso vodkaize volt, majd a zongora mogott felorditott ray charles nyitanya, aki egy wagner-darabon kezdett el fantazialni. magat a miset bon jovi tartotta, akit ministranskent jack white kisert. kozosen enekeltiik a korussal a livin' on a prayer refrenjet. majd egy amputalt labu katona az egy evad a pokolban cimu kotetbol olvasott fel reszleteket. a lanyok a hatso sorban kehelybol a legujabb trendet, a madamot toltak. szentelt vizben feloldva isszak (kicsereltek olcso vodkara, ebbe kortyoltam bele, amikor bejottem), ket iiveg sor utan latom, ahogy sajat magukrol tepik a felsot, a harisnyat, sebhelyesre karmolaszva az egesz testuket. megkerdezem, hogy mit ereznek, azt mondjak, hogy olyan erzes, mintha sziinet nelkiili orgazmusok ezreit elnek at, teljesen egymasba folyva elveznek el minden egyes masodpercben. tiz perccel kesobb mar rohadtul szenvednek az allando kielegiilestol. nem birjak elviselni a sziinteleniil omld tomeny gyonyort. terden allva konydrognek, a golydimat markolaszva, hogy allitsam le a remegest a testiikben, hogy tepjem ki az dromtdl nedves lelkiiket. sziintessem meg ezt az elviselhetetleniil tokeletesnek tuno illuziot. az oltarrol ellopott kereszt alaku ego gyertyakkal orjongve rohannak hozzam, meg minden ferfihoz, hogy aztassam el viasszal meztelen testuket, hogyha meg egyet nyogni mernek. vegre egy kis fajdalmat akarnak erezni, mert belepusztulnak a gydnyorbe. a reszeg seggfejek meg meg orommel reszt is vettek benne. harom vagy negy sorrel kesobb viasztestekbe zart oriilet boritotta az asztalokat, a padlot, az egesz kibaszott templomot. a madam nem adta fel egykonnyen, meg mindig hatott, es zsarnokul orgazmusokkal kinozta tovabb megdermedt testuket. nyogesek ariaja zokogott a tokeletes akusztikaval tervezett terben. nem birtam ezt a borzalmas szenvedest tovabb. elhuztam a picsaba. egy afrikai zardaban ebredtem. rohadt masnaposan es mezteleniil. mindenhol fekete fesziiletek. ez kicsit zavaro volt, ez a bizonygatas es jelkepes magamutogatas, mint hogyha szandekos left volna, hogy semmikepp se felejtsem el, hoi is vagyok. de hamar tultettem magam rajta, mert a kavenak, ami az ejjeli szekrenyen gdzdlgott, nagyon finom illata volt, meggyujtottam egy szal cigit. belekortyoltam. az ize is tokeletes. az igazi. hideg volt, magamra huztam egy pokrocot. amikor is eszrevettem, hogy fejek sorakoznak az ablakomnal nyalcsorgatva. nem volt valami nagy szam a testem, es a farkam sem volt olyan, mint egy szivos gyapotszedoe, vagy szep, mint egy farokdublore. csak egy atlagos es unalmas reggeli merevedes volt, amit en mar eszre se vettem. de pechiikre csak a kozepso ujjamat vettem eld a takaro alol a bunko pofam melle. morcos voltam, mint egy kishercegno. elegem volt az apacakbol. quod dixi, dixi; quod scripsi, scripsi. egy borgatyas motoros rendor kopogtatasa ebresztett. tiizet kert. letekertem az ablakot, es odanyujtottam neki a szivargyujtot. ranezett a lanyra mellettem, elmosolyodott, lehetne ennel rosszabb is, haver, mondta, es visszament a motorjahoz. ja, iilhetnel akar te is itt mellettem. pocs. gondoltam magamban. es en is ragyujtottam egy cigire. meg szerencse, hogy a lany nem volt sertodekeny.
