Irodalmi Szemle, 2016

2016/4 - BEVETÉS 2016 - „A szövegeim mégsem azt beszélik el, amit én szeretnék" (beszélgetés Vörös Gergellyel) / BEVETÉS 2016

BEVETfiS 2016 „A SZOVEGEIM MEGSEM AZT BESZELIK EL, AMIT EN SZERETNEK" BESZELGETES voeos geegellyel Irodalmi Szemle: Nem eloszor publi­­kalsz, talalkozhattunk mar verseiddel lapokban. Hogyan kezdodott, honnan ered naiad a versiras? Voros Gergely: „Veletlenul" kezdtem irni. Nehany szoveg megirasa volt a feltete­­le annak, hogy Enivel (Czucz Enikdrol van szo - a szerk. megj.) tarthassak a SZMIT- tabor (a Szlovakiai Magyar Irok Tarsasa­­ganak fiatal irok reszere szold programja - a szerk. megj.) foglalkozasaira. Prdbal­­kozhattam volna prozaval is, de a vers gaz­­dasagosabbnak bizonyult. Elvetve, persze, kiserleteztem azelott is az irassal, de mivel az eredmeny nagyon kiabrandito volt, hamar feladtam. A taborokban jdttem ra, hogy a legtobb jo szoveg mogott nagyon sok munka, szoszmotoles van. Legalabb­­is nekem ez kell ahhoz, hogy elfogadhato szovegek sziilessenek. Azt hiszem, ott is­­mertem fel az akkori „esszencialista" vi­­lagkepem korlatait. Rajottem, hogy a nyelv mennyire mashogy mukodik egy ilyen tevekenyseg eseteben, mint ahogy kepzel­­tem, hogy a szovegeim megsem azt besze­­lik el, amit en szeretnek. Talan ez az, amiert meg mindig probalkozom. ISZ: Ime egy ujabb bizonyitek, hogy a vagy mozgatja az irodalmat! Filo­­zofia-angol szakos vagy a Comenius Egyetemen. Mit gondolsz, milyen kap­­csolat van filozofia es kolteszet kozott - mik az atkotesek esetedben? VG: Ha a filozofia azon agarol besze­­liink, amely az emberi letezes valosaga koriil gravital, akkor azt mondanam, hogy mig az elobbi explicit elmeletek segitsegevel segitsegevel probal magya­­razatot adni a tapasztalt valosagra, ad­­dig a kolteszet ezt implicit modon, a li­­rai alany szemszogebol teszi. Tehat mig a filozofia altalanos ervenyu elmeleteket kreal arrol, hogy mit jelent emberkent letezni, a kolteszet ezt szemelyes narra­­tivakon keresztiil tolmacsolja. Igy annak ellenere, hogy tematikailag lehetnek at­­fedesek, a kolteszetben a sajat letezesem probalom megerteni, es nem tdrodom holmi emberiseggel. ISZ: Az, hogy az itt kozolt verseid az el­­mulasrol szolnak, talan ervenyes allitas, de nem eleg pontos. Mintha az (elmult? eltunt? nem letezo?) ido erdekelne leg­­inkabb: „Gyerekkent nem ertettem, I hogyan lehet az, I hogy volt elottem vi­­lag" - s ez igazan filozofusi szemlelet, a lirai alany alapallasabol. VG: Nagyon sok szempontbol pro­­baltak meghatarozni az embert, volt gondolkodo, kozossegi, szimbolikus, de szerintem inkabb idevagd azt monda­­ni, hogy olyan elolenyek vagyunk, akik narrativakat krealnak, hogy lekiizdjek elidegenedettsegiiket a vilagtol, vagyis azon tenyezoktol, amelyek toliik fiigget­­leniil hatarozzak meg oket. Az ido vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom