Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Vörös Gergely: Akik fényképeztek; Zsuzsi; Ami adott; Szomszédok; Szemétdomb; Tél előtt; Partra vetett; Sebek; Az enyémek; Részvét; Egy apokalipszis után (versek) / BEVETÉS 2016
BEVETfiS 2016 VOrOs Gergely AKIK FENYKfiPEZTEK Nagybacsik, nagynenik, unokatesok tettek ugy, mintha az adosuk lennenk. Vegiil is hiheto volt. Aztan, ahogy emlekezni probalok, es ez sem megy mar fotok nelkiil, rajovok, szo sem volt onfelaldozasrol. Nem maradtak le semmirdl. Multunkra irtak perspektivajuk. ZSUZSI A tengerimalacom nem akartam eltemetni. Januarban fagyos volt a fold. Egy dobozban hagytam, a kinti veceben, es nehany honapig naponta latogattam. A szarszag elnyomta a buzt, a hideg is segitett, persze az aprocska testen sem volt minek elrohadni, hetek utan csak a szemhejak, a szaj es a vegtagok rozsaszinje, vagyis ezek hianya sugallta, hogy valami nines rendben. A szor viszont fenyes maradt. Tavasszal apam megtalalta, a vecebe dobta. Eselyt sem kaptam elbucsuzni. AMI ADOTT Gyerekkent nem ertettem, hogyan lehet az, hogy volt elottem vilag, meg egyaltalan, barmi letezett. Apamek azt hittek, olvasok, valojaban a regi magazinokat nezegettem. Jegtancosok, Csernobil, repiilok, tankok. Rajottem, mikent irnak koriil a dolgok, melyek nem en vagyok. A sziileim, a haz, a macskak is. Mind tolem fiiggetleniil letezik.
