Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Vörös Gergely: Akik fényképeztek; Zsuzsi; Ami adott; Szomszédok; Szemétdomb; Tél előtt; Partra vetett; Sebek; Az enyémek; Részvét; Egy apokalipszis után (versek) / BEVETÉS 2016
BEVETfiS 2016 Most megint fel kell dolgoznom, hogy volt elottem elet, szamodra is. Hogy a jelen alapjan keptelenseg megerteni azt, ami eldre adott. SZOMSZEDOK Itt az utcaban laktak. A maguk idejeben erdekesek is voltak. Mind, az egesz csalad. Az egyetlen fiuk osszel felkinalta, hogy leszopna. Eljatszottam, hogy nem ertem. meg nem beszeltem szlovakul, kertem, ismetelje el. Magyarazni kezdte, hogy nines cigije, pedig nagyon ragyujtana. Probaltam elhinni, hogy errol volt szo. Apamtol loptam akkor. Az utca emlekezetebol uj lakok toroltek ki oket, egyediil a szembeszomszed emlekszik, allitja, az asszony szeretoje volt evekig, nem hiszek neki. Miutan elvaltak a sziilei, a gyerek az apjahoz kdltdzott. En meg evekig jartam at. Senki sem vette eszre, hogy mar nem lakik ott. SZEMETDOMB Amikor a temeto mogott godrot astak, nehanyan onnan hordtak a kavicsot. Megeloztiik oket, minket viszont egyediil a maradvanyok erdekeltek. Locsontok, mondtak, mikozben lapatoltak az utanfutora. Szerettiik volna azt hinni, hogy nines igazuk. Nem volt idd megvitatni. A nagyobb darabokat visszadobaltak a godorbe, a toredekekkel kiegyeztek, megiscsak ingyen volt. Aztan hivatalos emberek jottek, kideriilt, hogy a temeto a kerites mogott folytatodik. A godrot megis teleszortak szemettel, 65
