Irodalmi Szemle, 2016

2016/4 - BEVETÉS 2016 - „A test valahogy kikerülhetetlen" (beszélgetés Czucz Enikővel) / BEVETÉS 2016

7\ m T“i C"1 rri T 7 7\ T 7\ T T /“N T T

nA 1 h b 1 VALAnOGl

T< T T< F R I T T PT F T F T T F M "

X -LX. Xi XL x-z Xi X'L Xi X X X Xi Xj xNL

PrqyfTnFT^ C 7 T T C 7 F NT T Tf A \T F T

Xm# Xj lj Xj Xj Xj XJ Xj JL Xj lj Zj xJ Zj Xj X XL JL JLX> v Xj Xj

Irodalmi Szemle: Eloszor a Pegazus palyazaton tuntel fel, de azota mar tobbszor, tobb lapban is talalkozhattunk publikacioiddal. Adj a magat a kerdes: van-e kesziiloben, tervben, eelban verseskotet?

Czucz Eniko: Igen, bar egyelore csak a kdtetkoncepcid halvany korvonalait drzom a fejemben, es persze egyaltalan nem biztos, hogy ez mukodni fog es valtozatlan marad. Lassan es keveset irok, idore lesz sziiksegem ahhoz, hogy megtalaljam azt a hangot, amelyet mar erdemes egy teljes kdteten at hallatni. Nem valoszinu, hogy a kozeljdvoben ez bekovetkezik. Mindezek mellett ugy erzem, meg raerek.

ISZ: Olvasokent hajlok arra, hogy ez a hang mar meg is van. Verseid egyszeru vonalvezetesuek, megis meglepo kepek kovetik egymast benniik. Czucz Enikonel hogy mukodik az iras folyamata? A spontan tollragadastol a vegleges valtozatig milyen lit vezet?

CZE: Nagyon oriilok, hogy igy gondolod. A folyamatnak tobb fazisa van. Elsokent is le kell iilnom vagy fekiidnom, es nem csinalni semmi erdemlegeset. Nem ritka alkalom az ilyen, naponta van koriilbeliil tiz-tizenketto dtperces cigisziinetem, amikor csak bamulok kifele az ablakon. Ugy hiszem, ilyenkor dolgozom fel a sok hatast, ami nap mint nap er. Szemelyes jellegu dolgokat, elolvasott verseket, regenyeket, multban lezarult beszelgeteseket, mindent. Akkor jut eszembe a legtobb hasznalhato verssor, tema, amelyek zomet sikeriil is lejegyeznem az erre a celra fenntartott fiizetembe. Felteve, hogy nem felejtem el dket addig, amig tollat talalok. Ezeket az otleteket pihentetem akar honapokig is, hogy elidegenedjenek tolem, hogy ne zavarjon meg a puszta letiik felfedezesenek drome. Hihetetleniil kozhelyes versek kesziilnek, ha olyan dologrol akarok irni azonnal, ami eros benyomast gyakorolt ram. A fiizetet idonkent eldveszem, es a szovegszerkesztobe pdtydgom, ami meg hosszabb ido utan is erdemes ra. Elore tudom, hogy ezek koziil egy sem marad az eredeti formajaban, inkabb csak elinditanak egy gondolatfolyamot, amit szamtalanszor atszerkesztek majd, esetleg tobb valtozatot keszitek a sorok, a kepek, a szakaszok sorrendjet megeserelve. Sokat szdszdlok vele. Valahogy fontosnak tiinik, hogy a magamban elkepzelt ritmust, amelynek kdze sines a kdtott versformak vagy a zene ritmusahoz, vegig tudjam vinni a szovegen. Rendezettnek kell lennie, legalabbis az en elkepzelesem szerint. Neha felek is, hogy egyes szovegek tul szarazra sikeriilnek emiatt az igyekezetem miatt. Mint ez a leiras.

ISZ: Lehet, hogy ehhez a gondos folyamathoz van valahogy attetelesen kdze annak, hogy az irodalomtudomannyal (vagy az irodalommal mint tudomany-