Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Czucz Enikő: Visszaemlékezés: kimozdított vonalak; Fair play; Az eredeti; Csapázó; Júniusban, egyedül; Terek: viszony; Terek: határ; Visszaemlékezés:falra vetül; Terek: sorrend (versek) / BEVETÉS 2016
Czucz Eniko VISSZAEMLEKEZES: KIMOZDtTOTT VONALAK 1 Az uj nap mindig osszezavar. Tudom, hogy at kell gondolnom lepteimet: a kerlelhetetlen viharokban tobbe nem ranthatjak le csontos kezek arcomat. Az a gyanum, hogy tudnek ra emlekezni, de csak foszlanyokat hagyok, elso bekezdeseket, hogy alig lathatoan rajzoljak meg keretet az igazolasnak. 2 A kepzeletem hasznal. Platonikus barlang az enyem, mint mar emlitettem, az a ketto perverz vakondturas. A kezem ontott vasbetonhenger. Mozdulatlan. A kavicsok kozt porusok kapkodjak a levegot. 3 Lassan kozeledik felem. Nem mondanam, hogy eroszakos. De azt sem, hogy nem kenyszerit. Zaklatott, nem tud mit mondani. Talan 6 sem ismeri a szoveget. Indigoval masol ram? Sotet foltokat hagy. Meleget erzek a hasam aljan, de a bugyimig meg nem er el. 4 Eszreveszi, hogy leteptem az alfelem, vagyis ki, egy darabjat. Nyilt seb viragzik rajta, de ugy csinal, mintha nem lenne igazi. Mintha csak festettek volna. Mintha nem lennek seriilt. Orrom nyergen lathatova valnak a hajszalerek.
