Irodalmi Szemle, 2016

2016/4 - BEVETÉS 2016 - Richard Pupala: A nő, aki belép a zuhany alá (novella, Vályi Horváth Erika fordítása)

Richard Pupala A N O i AKI B E L E P A ZUHANY ALA A nd figyelt fel ra, ahogy rovidnadragjaba gyurt poloban megszolitotta az embe­­reket a megalloban. A beturt polot (a zoknit szandallal) tul vad dolognak tartotta, foleg ebben a hoseg­­ben, amely egesz heten iivegharang alatt tartotta a varost. A lakosok csak tamolyog­­tak a teren, mint az atforrosodott tanyeron, nem jutottak levegohoz - de a nd, mintha lenne egy kifiirkeszhetetlen privat klimaberendezese, megorizte a meltosagat: fiirge leptekkel, iiden ment a dolgara. Rendszerint negyven koriilinek saccoltak - ezen szo­­kas szerint csak mosolygott. A munkabol jovet a retikiiljebol elohuzott egy nedves torldkenddt - termeszetesen o is izzad. Felszallhatna a trolira, hogy egy megalloval hamarabb erjen haza, de nem olyan fabol faragtak, aki megadja magat az idojaras viszontagsagainak. Az evek soran egeszseges kemenyfejusegre tett szert, es szereti a kialakult szokasait. Ma is gyalog teszi meg a tavot, es utkozben talan beugrik abba a csod szelen allo kis konyvesboltba, ahol olyan jo a kinalat, es a kavezosarokban, amellyel az iizlet ketsegbeesetten kiizd a piackepessegert, rendel maganak egy ki­­tuno tejeskavet, valt par szot a szemelyzet tagjaival, akiket nev szerint ismer. Talan ismerossel is talalkozik, akivel kavezhat es elcsevereszhet. Meglehet, dromet szerez maganak azzal, hogy vesz egy konyvet. Akkor tunt fel a fiunak, amikor megtdrolgette a tarkojat, a torldkenddt pedig az aluljaro melletti kukaba dobta. Az o koraban a nok mar dregnek tuntek, am a tagnak feltunt, milyen jo az asszony alakja, milyen formas a laba.- Bocsasson meg, asszonyom! Utalta, ha ismeretlenek szolitottak le az utcan, a szorolapot osztogato lanyok, ado­­manyt gyujto diakok, akiket nem o valogatott meg. Nem szerette, ha kdnyorado­­manyt kernek tole. Megvolt a sajat hajlektalanja, akitol megvette az ujsagot. - Tudna segiteni? Huszeves lehetett. Koszos volt a ruhaja, leharcolt a tornacipoje. Allhatatos, komor a tekintete. Elallta az utjat. Kellemetlen volt szamara ez a kozelseg, de nem tert ki elole.- Nines penzed a hazautra - jelentette ki a nd, es kozben felemelte a fejet, mar ismerte azt a kopott cipot. A fiu bolintott.- Nem ettem mar ket napja. Tudna segiteni, asszonyom? - Miert kellene segitenem? A fiu megkemenyitette a pillantasat.- Nem kell. Elallt az utbol, es a taskara mutatott. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom