Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Richard Pupala: A nő, aki belép a zuhany alá (novella, Vályi Horváth Erika fordítása)
-Akkor adjon legalabb... egy zsebkendot. Habozott egy ideig.- Persze. Elohuzta a zsebkendot, es a biztonsag kedveert erosen magahoz szoritotta a konyokevel a taskat.- Koszonom. Kivancsian figyelte, ahogy a fiu az arcarol es a nyakarol alaposan letorli az izzadsagot. Tenylegesen megkonnyebbiilt, ezert a nd megvaltoztatta az elhatarozasat.- Gyere velem! Kovette ot az aluljaroba. A nonek eszebe jutott, mi lenne, ha ismerossel talalkozna, mivel magyarazna a fiatal ferfi jelenletet, aki szofogadoan koveti, es mar a gondolattol is kisse bizsergeto erzese tamadt. A biife tele vette az iranyt, es beallt a sorba. Ramutatott a hutopultban egy foliaba csomagolt bagettre.- Milyet kersz? A fiu a sonkasat valasztotta. Mig varakoztak, a fiu elmeselte az elettortenetet. Szorosan a nd mellett allt. Amikor kitert az epp elmendben levo vasarlo elol, es hozzaert, a nd elkapta a kezet, mintha gyenge aramiites erte volna. Talan nem is erintette meg, csak a fiu karjan levo szor surolta. A fiu nem volt magasabb, de szeles volt a valla, es vastag a karja. Egyenletesen lebarnult. Mondta, azert jott ide, hogy penzt keressen, tobb ferfival egyiitt dolgozott, akiket nem is ismert, optikai kabeleknek astak az arkot. Nem volt szerzodese, es a fdnok, aki felvette, csalo lehetett, mert kedden a biztonsagi dr mar nem engedte be a munkasszallora, ahol a holmijat tartotta. Eszebe jutottak azok az izzadt, felmeztelenre vetkdzdtt munkasok abban a jardaszeli, szuk lyukban, akik mellett munkaba menet nap mint nap elment. Mondott egy falunevet, ahova vissza akar menni, de a nonek ez nem mondott semmit, es gyorsan ki is ment a fejebol. A nd intenziven erzekelte a fiu testtomeget, szivosan igyekezett, hogy kiterjen egy esetleges kovetkezo erintes elol, es nem hagyhatta figyelmen kiviil, hogy a szornyu, nadragba turt polo alol mar kezd kidudorodni a novekvoben levo pocak. Mindenki pocakot ereszt elobb vagy utobb, futott at az agyan. Amikor a fiu finoman leeresztette a kezet, a nd eszrevette a tovig leragott kormet. Elkapta a tekintetet. A nd, mint akit rajtakaptak, az elado fele fordult.- Mit adhatok, asszonyom? Vett egy sonkas bagettet es egy iiveg asvanyvizet. Figyelte a visszajaro utjat, es elrakta a taskajaba.- Penzt nem adok - mondta a fiunak, amikor eljottek a bufetol. Allt az aluljaroban az asvanyvizzel a hona alatt, a masik kezeben a bagettet tartotta, azzal mutatott a pocakra, mintha egy nagyujj lenne.- Turd ki, kerlek, a polodat! A fiu eloszor nem ertette, mit akar, de aztan kihuzta a polot a sortjabol, majd megkapta a bagettet es a vizet.- Koszonom! Bolintott es vart.
