Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Ivan Štrpka: Szekvenciák (szülés előtt); Öltsd ki a nyelved; A hely; A rejtőző (versek, Tóth László fordításai)
A HELY Egy arny jarja korbe a kongo delutanban a lampaernyo arnyat. Nagy rajtad a nyomas. Ereje mindent odaszogez koponyad belso falahoz. Ne mozdulj helyedrol. Ez a Te te vagy. Es a feher csontok, melyeket, a tuz kozeleben, magukra hagytal. Es ne torodj az akombakomokkal. A hamu ujra parazslik mar. A vilagot elnyeli a pore keritesen tatongo lyuk. A felhok sapadtak. Nem hunyorog a hang, nem kiabal a fill. A tiikor resen, de nem kap el, s nem ver vissza semmit - mindent atereszt magan. A csapda, hogy mozdulatlanul is egyre csak korbejar folotted. Hadd nyikorogjon a malomkerek. Hadd verje a tetot a szaraz eso. Hadd tunjenek el az arnyak, hadd sapadjon el egeszen a bolond. Hadd pattogjanak a nema csontok. Legy resen, es verj vissza mindent. Ne tancolj. Ne kavard fol a vizet. Ne mozdulj a tett szinhelyerdl. Ez vagy? Ez vagy te? A EE3T0ZO Es a dolgok a helyiikon vannak a vilagban, mely kicsit kicsuszik aldluk es szikkadt hallgatasainkat elborito hullamokban orokre befejezetleniil visszater hozzank, melyekben ugyan nem vagyunk egeszen jelen, am annal jobban szeretnenk, hogy bennuk lehessiink. Visszater a viz az akvariumok halaihoz, visszater a repedt, fiiletlen kinai vazak fenye. Visszater, ami soha nem ment el, csupan megfeneklett belso zatonyainkon. Mindenben pontosan a kezdetnel tartunk. Ott vagyunk, ahonnan jottiink. Az alma a te kezedben s az en tudatomban. S a nappali fenyben magukat meregetik a vakok. Toth Laszlo forditdsai
