Irodalmi Szemle, 2016

2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Vladimir Nabokov: Breitensträter-Paolino (esszé, Hetényi Zsuzsa fordítása) Meddig él egy lepkegyűjtő? Az Irodalmi Szemle körkérdése (válaszolnak: Bartók Imre, Csillag Lajos, Grendel Lajos, Szászi Zoltán, Veres István) / NABOKOV-ÁRNYALATOK

nabokov-Arnyalatok Egy csoppet sem faj. Csak egy kis pendiiles fut vegig es azonnal kellemes alom szall az ember­­re (ezt hivjak ugy, hogy „knock out"). Tarthat tiz masodpercig vagy tovabb, akar fel oraig. Kevesbe kellemes a szivgbdorbe, a napfonatba kapott iites, de egy jo bokszolo kepes ugy megfesziteni a hasat, hogy akkor sem rezdiil meg, ha egy 16 rug a szegy­­csontja es a koldoke koze. Carpentier-t ezen a heten is lattam, kedden este. A nehezsulyu Paolino edzojekent jott, es a nezok nem ismertek fol azonnal ebben a szereny, szo­­ke fiatalemberben a nem is oly regi vilagbajnokot. Megkopott a hirneve. Azt beszelik, hogy a szornyu kozelharc utan Dempsey-vel ugy zokogott, mint egy asszony. Paolino elsokent jelent meg a ringben, es leiilt a sarokban az iilokere, ahogy illik. Ez a termetes baszk, sotet, szogletes fejevel, foldig ero szinpompas kontbseben ugy nezett ki, mint egy keleti balvany. Csak a ring volt megvilagitva, es ahogy raesett fo­­liilrol a fenysugar kupja, az emelveny eziistnek lat­­szott. Az oriasi sotet ovalis suru soraiban olyan volt a sok-sok emberarc, mintha egy fekete lapon szam­­talan erett kukoricaszemet szortak volna szet, a ko­­zepen pedig ezt az eziist kupot mintha nem is elekt­­romos aram taplalta volna, hanem a sotetsegbol kozepre osszpontosito tekintetek ereje. Es amikor az emelvenyre folment a baszk ellenfele, Breitenstrater, a nemet bajnok, szoken, sziirke kopenyben (es vala­­miert sziirke nadragban, amelyet azonnal elkezdett lerangatni), a hatalmas sotetseget dromteli moraj re­­megtette meg. A moraj nem halkult el azalatt sem, amig a fotografusok az emelveny szelere felugorva a kiizdok, a bird es a szekundansok fele iranyitgat­­tak „majomladaikat" (ahogy a mellettem iilo nemet kifejezte magat), es akkor sem, amikor a ket bajnok „felhuzta dkldzo kesztyujet" (eszembe jut Lermon­­tovtol az „ifju testdr es a dalias kalmar"). Es amikor az ellenfelek ledobtak hatalmas vallaikrol a kope­­nyiiket (nem pedig „skdfiumos koponyegiiket"12) es egymasnak estek a ring feher fenyessegeben, enyhe nyoges futott vegig a sotet, feneketlen melysegen, a kukoricaszemek soraiban es a folsd kodbs erkelyek 12 Nem szoszerinti idezetek Mi­hail Lermontov poemajabol: Vasziljevics Ivan carrol, ifjii test­­orerol meg a vakmero Kalasm/i­­kov kalmarrol szolo enek. Radd Gyorgy forditasa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom