Irodalmi Szemle, 2016
2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - Dušan Mitana: A héja (elbeszélés, Tóth László fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
DUSAN MITANA A T-T T? “I A A 11 Hi U XX 1 Peter jol atgondolt mindent. Bar bosszantotta, hogy noha atkutatta az egesz hazat, sehol nem talalta nagybatyja golyds puskajat, de azert azt nelkiilozni tudta az ember. Vegiil is, a revolver left volna a legjobb, de arra gondolni sem lehetett. Jan nagybacsinak feltehetden nem is volt, s ha veletleniil megis, biztosan nagyon jol elrejtette, mint mindent, ami Petert az apjara es arra az egy evvel ezelotti esetre emlekeztette volna. Mintha azt remeltek volna, hogy egyszerti kornyezetvaltozassal, es azzal, hogy a hallgatas falat emelik a sziileivel tortentek kore, megszabadithatjak a kiserteties emlektol. Habar csak tizennegy eves volt, tudta, hogy a revolverrel elboldogult volna. Mar tizenket evesen elbuvolte apjat eles szemevel, valahanyszor kimentek a kertbe, hogy a kuszo szoloindakkal teljesen benott keritesre erositett celtablara lovoldozzenek, amely kerftes igy nyarankent egeszen olyan volt, mint egy eleven zold fal. A loteren pedig, ahova szep nyari deleldttbkdn az apja kivitte magaval dt is, sokan megcsodaltak, amint azokra a bizonyos, valahonnan a fold alol eldroppeno, ellipszis alaku tanyerkakra ldvdlddzott, melyekre rafogtak, hogy galambok. (Soha nem jott ra, miert eppen galambok, hiszen egyaltalan nem is hasonlitottak rajuk.) Az apja biiszke volt ra, es detektiv kollegainak - akiket bar kriminalistaknak nevezett, de az 6 szamara detektivek voltak - trefasan mint a jovo sportlovo olimpiai bajnokat mutatta be, s bar Petert sokkal jobban erdekelte a foci, nem akarta elrontani apja oromet. De sebaj, revolver nelkiil is menni fog. Ket draja lesz ra. Nehany napi megfigyeles utan ugyanis kitapasztalta, hogy Viera neni szamara a bevasarlas altalaban ket orat vesz igenybe, noha az iizlet nem volt messze toliik. Tudta viszont, hogy mindig elpletykalja az idot, ami miatt a nagybatyja allandoan piszkalta, bar - mint mondta - nem haragudott ra, mivel ez noszemelynek egyszeruen eletsziikseglet, es a mindennapos bevasarlasok jelentettek szamara az egyetlen lehetoseget, hogy kiszakadjon a falusi elet unalmabol. Viera neni nem volt allasban, allandoan otthon tartozkodott, mivel Peter nagybatyja, aki fenykepesz volt egy kozeli varosban, eleget keresett ahhoz, hogy a felesegenek - ahogy mondta - ne kelljen tonkretennie magat, es hogy megkimelje ot a gyors oregedestdl. Az emberek irigyeltek is Viera nenit, mondvan, hogy a ferje a tenyeren hordozza ot, de Peter tudta, hogy milyen ostobak, es sejtelmiik sines arrol a kiildnos, homalyos eredetu fesziiltsegrdl, mely ezt a tagas uj hazat uralja, amely foleg azzal tunik ki, hogy mindegyik falat Viera neni fenykepei diszftik - egyiken az egyik ruhajaban, majd a masikban, a harmadikban, mindegyikben, amije csak van; a konyhaban, a szobaban, az udvaron, mindeniitt o, s Peter tudta, hogy sejtelmiik sines a nagynenje arcan iilo szomorusagrol, amit nehanyszor eszrevett rajta, amikor Viera neni magara maradt, es azt gondolta, hogy senki nem latja.
