Irodalmi Szemle, 2016
2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - „A költészet olyan, mint a kung-fu" (beszélgetés Michal Habajjal) / KORTÁRS SZLOVÁK
KORTARS SZLOVAK alkalmazasa, a szovegelemek kombinalasa elozo, Michal Habaj cimu kotetedet is jellemezte. Milyen kapcsolatban all a ket kotet? MH: Talan azt mondhatnam, hogy az intertextualis kodok komplexuma, hala sokfelesegenek, metaforikusan szolva, valamifele transzhistorikus, sot ahistorikus szervezet csontvazat alakitja ki, amely „monstruozus". Abban az ertelemben, hogy az aranyai kiilonbozo modon deformaltak. Ebben a monstrudzussagban megvan a lehetoseg a felszabaditasra, es a katarzis fele iranyul, hala annak a modnak, ahogy artikulalodik. Ezzel fiiggenek ossze azok a technikak, amelyeket hasznalok. A forma szamomra kiilonosen fontos: a koltoi nyelv sajatsagosan alakul, es a ritmus altal kiilonfele jellegu es alaku alkotasokat kepez. Imaginativabb helyzetek is vannak itt, amelyek a kepisegen es a nagyon egyszeru, kozvetlen, utesszeru, gyakran repetitiv nyelvi sokkolason alapulnak. Egyarant erdekel a liraisag es az expresszivitas. Kiilonbozo heterogen folyamatokkal es technikakkal iranyulok egy komplex es teljes mu kialakitasahoz. S ezzel a kerdesedre is valaszoltam, hogy mi a kozos a Michal Habaj es a Caput Mortuum cimu kdnyvben. Elso pillantasra elegge kiilonboznek, noha van koztiik hasonlosag, egyreszt a koltoi munka, masreszt valamifele szintezisre iranyulo hibridizacio szempontjabol. Leginkabb azonban mind a ketto a radikalis onkifejezes formaja es a vilag- es dnmegismeres utja szamomra, de az imaginacio lehetosege szinten kozos. Az imaginacio lenyegeben alkoto es dinamikus jellegu, es kulcs a kolteszet azon aspektusahoz, amely a mentalis alkimia teriiletevel fiigg ossze. A kolteszet vegso vagy legmagasabb celja az ember belso atvaltozasa, vagyis - az alkimia nyelven - a transzmutacio. Ezek kiindulo- es vegpontjai az utobbi ket kotetemnek, amelyek kiilonbozokepp beallitott helyzetekkel dolgoznak (mar ami a szemelyes es altalanos kapcsolatat illeti), habar az in ten ci 6 azonos. ISZ: A kotetet olvasva allando fesziiltseget erzek egyreszt a szerzo valamifele filologusi perverzioja - amelyben mintha a legkiilonbozobb szovegekbol szarmazo elemek egymasba szoveseben es kevereseben elne ki magat -, masreszt a bolondhoz hasonld spontaneitasa kdzott, amelyben sorra azt mondja, ami csak eszebe jut (lehet, hogy ez az a bizonyos kialtas). Talan emiatt sines elkepzelesem sem arrol, milyen lehet Michal Habajnal az iras folyamata. Beavatsz minket? MH: Eppen ez az, amit nehez elmagyarazni. A di szkurzivitas es spontaneitas kozotti feszultsegrol tudok. Szamomra ez termeszetes. Inkabb attol felek, hogy mi tortenik, ha a vilagunkat teljesen uralma ala keriti a racionalitas, es minden szenvedelyt, vagyat, almot megfojt. Eppugy felek tole, mint attol, hogy a vilagot elarasztja az irracionalitas, es elvesz az ertelem maradeka is. Ugy tiinik, nekem a merlegeles adatott meg, a kozeppont keresese, egyszerre lenni „ filoldgusnak" es „bolondnak". Es hogy milyen maga az iras folyamata? A szavak nem tudom, honnet szallnak ala, de egyszer csak itt vannak. Az en legfobb feladatom varni. Es aztan elkapni a ritmust, feljegyezni, amit diktalnak. Nagyon gyorsan irok, spontan modon, osztonszeruen, atiras nelkiil, maximalis koncentracioval. A kolteszet kicsit olyan, mint a kung-fu.
