Irodalmi Szemle, 2016
2016/2 - KÁRPATALJA - Száz Pál: Az etnográfiai írás sajátosságai és az idegenség alakzatai Ivan Olbracht KÁRPATALJAi riportjaiban (tanulmány) / KÁRPATALJA
KABPATALJA krasopisne tarn napsany inkoustovou tuzkou: »Ach, zlata Praho! Uvidim Te jeste? Ant. Kaderabek, respicient fin. straze.« A autor knizky predstavoval zive respicienta Kaderabka [...] jak vzpomina na nejaky st’astny koutek Prahy sveho mladi, jak mu je smutno a jak mu je hruza ne z te osamelosti a pustoty okolo, nzbrz v nem, jak vstava, protahuje se v krizi a vyjima ze sluzebniho notesu tuzku, aby tu zvecnil svou touhu."48 Praga tehat egyszerre jelenti az otthont, az ismertet, a multat, a civilizaciot, amely rejtett emlekkent betdr az embertelen, idegen, vad termeszeti tajba. Az etnografiai iras szerzoje - Johannes Fabian idezett megallapitasai nyoman - az ittbol az ottba vagyik, az idegent akarja megismerni. A narracio eddig a vegpontig tart, hiszen az oft („there"), a jelen nem levo hely ebben az esetben mar nem az idegent, hanem Pragat, az otthont jelenti. IRODALOM Adamova, Lenka: Ivan Olbracht. Praha, 1977, Horizont. Banyai Viktoria - Fedinec Csilla - Komoroczy Szonja Rahel (szerk.): Zsidok Karpataljdn. Budapest, 2013, Aposztrof. Clifford, James - Marcus, George E.: Writing Culture - The Poetics and Politics of Ethnography. Berkeley, 1986, University of California Press. Dejiny ceske literatury IV. Praha 1995, Victoria publishing. Hnizdo, Vlastislav: Ivan Olbracht. Praha, 1982, Melantrich. Kopist’anska, N. F. - Gosovsky, V. L.: Jak vznikla prvni kniha Ivana Olbrachta o Zakarpatsku. Ceska literatura, 25. evf. 1977/1. 26-34. Kulturalis antropoldgia es irodalomtudomdny. Helikon Irodalomtudomanyi Szemle, 1999/4 (LXV. evf.). Olbracht, Ivan: Nikola Suhaj loupeznik, Golet v tldoli, Hory a staled. Praha, 1959, Nase vojsko. Pisa, Antonin Matej: Ivan Olbracht. 1982, Ceskoslovensky spisovatel. Thomka Beata (szerk.): Narrativak 3. A kultura narrativdi. Budapest, 1999, Kijarat Kiado. Zador Andras: Olbracht. Budapest, 1967, Gondolat. 48 Uo. 447. „E riportok iroja egy szep juliusi ejszakan aludt itt. Es amint a deszkafalat nezegette, a pici ablaknal szomoru kialtast fedezett fel, szepirassal, tintaceruzaval irva: »O, arany Praga! Latlak-e meg valaha? Ant. Kaderabek, a penziigyors. munk.tsa.« Es a konyv szerzoje elenken elkepzelte Kaderabek munkatarsat [...J amint Praga valamely boldog szegletere emlekezik az ifjusagabol, amint szomoru, es amint borzong, nem is a maganytol es az uressegtol, ami koriilveszi, de magatol, amint felkel, kinyujtja a derekat, kiszedi az iigyeleti noteszbol a ceruzat, hogy megorokitse itt vagyait."
