Irodalmi Szemle, 2016
2016/2 - KÁRPATALJA - Száz Pál: Az etnográfiai írás sajátosságai és az idegenség alakzatai Ivan Olbracht KÁRPATALJAi riportjaiban (tanulmány) / KÁRPATALJA
23 A Vesnice jedenacteho stoleti cimu riportban: uo. 429., 437. 24 Uo. 424. „Az oserdo szomoru, es a bomlastol buzlik. Azert, mert itt tobb a halal, mint az elet es az elok nem gyozik felzabalni a halottakat. Ha a friss, puha mohan lepdelsz, hamarosan bokaig siippedsz a korhado sirokban, a fak apaik mar szetesett holttestebol, a kis fenyok bozotjabol vadul igyekszenek a levegore, es a regi csonkokon bokrok es viragok kertje no. Itt csond van; nincsenek itt sem enekesmadarak, sem aprovadak." 25 Uo. 426. „...itt koran halnak." jelentkeznek, utobbi esetben, a nyugati civilizaciobol erkezo antropologus benyomasahoz hasonloan, a primitivvel valo talalkozasban artikulalodnak. A karpataljai eletet, a verhovinai nep gondolkodasat kozepkorinak nevezi a szerzo.23 „Az „oserdd" („prales") hivoszokent, visszaterd motivumkent jelenik meg a riportokban. Az oserdo, a hegyek a termeszeti kornyezet minden civilizaciohoz kotodo, emberi nyom mogott jelen van olyan hatterkent, mely mindent meghataroz. Az Egy tizenegyedik szdzadbelifalu (Vesnice jedenacteho stoleti) es a Tizennyolcadik szdzad (Stoleti osmndcte) is az oserdo leirasaval kezdodik. Az oserdo mintha az idon kiviil letezne, a civilizaciot is elszigeteli idoben, mint arra a ket cim es a riportkonyv vegsd autorizalt cime (Hegyek es evszazadok) is utal. A riportkonyvet elindito szepirodalmi tajleiras kontextualis olvasata soran vilagossa valik a szerzoi szandek, mely szembe megy a retorikai konvencioval. A baratsagosnak, elevennek, emberbaratnak abrazolt cseh tajleiro hagyomanyt nem hasznalja, hiszen alapvetden mas jellegu tajat abrazol. Ugyanakkor a nemet romantika tajleiro hagyomanyat is figyelmen kiviil hagyja, mely a vad, hegyi, ember nelkiili tajat eloszeretettel jeleniti meg. A romantika dinamikus, az elemek erejeben gyonyorkodo szemleletevel elesen szembehelyezkedik, hiszen az Olbracht altal abrazolt taj csondes es mozdulatlan, mint egy temeto: „Prales je smutny a zapacha tlenim. To proto, ze je zde vice smrti nez zivota a zivi nestaci pozrati mrtvych. Kracite-li po svezi mekosti mechu, co scvili se po ly tka borfte do hrobu hnijiciho stromovi, z umrlych tel svych dedu jeste zcela ztrouchnivelych se ke vzduchu divoce zenou houstinz malickych smrcku a na starych parezech rostou zahradky keru a kvetin. Je zde ticho; neni tu zpevneho ptactva ani drobneho zvirectva."24 A tajleiras itt nem a szubjektum erzelmeit tiikrozi, mint a romantikus tajkolteszetben, hanem az oserdobol kinovo, lenti, hegyaljai civilizaciot: „...tady se umira brzy."25
