Irodalmi Szemle, 2016
2016/2 - KÁRPATALJA - Berniczky Éva: Boszorkánykonyha retró (novella) / KÁRPATALJA
kArpAtalda lenseget. Ha megis megtette volna valaki, akkor meglehet, merd onvedelembdl fel sem ismerem magunkat a tortenetben. Annyi rogzult csupan, hogy Ari nez. Milyen oriiltseg egy eleten at arra iigyelni, hogy ez a tekintet olyan tavolsagbol iranyuljon ram, ahonnan mar semmikeppen sem veszelyezteti a hozzam kozel keriiloket. Furcsamod Lizus forradasos kezenek latvanya, ahelyett, hogy felidezte volna, a kesobbiekben mindinkabb elhalvanyitotta emlekeinkben azt a borzalmas delutant. Hiaba mutottek tobbszor csunyan megegett boret, vajmi keveset javitottak az allapotan. A hegesedes veliink egyiitt nott. Az ujjait szetvalasztottak ugyan, de a mutato- es a kozepso ujja kozott uszonyszeruen vordslott a bor. A kezfejen zsugorodasos es feszes reszek, kifeheredett, bordo es rozsaszinu szigetek valtakoztak. Nem esne nehezemre lerajzolni a hegesedes terkepet, pedig csak titokban vizsgalgattam. Soha nem beszeltiink rola, es Lizus sokaig nem engedte, hogy megfogjam seriilt kezet, vagy akar hozzaerjek. Bar Ari jo ideje elkdltdzott a kozeliinkbol, valami eltephetetlen lathatatlan szalon kotodtunk hozza tovabbra is. Miatta surusddott korottem a magany. Gyakran kapom magam nevetseges es folosleges vedekezeseken. Azota is kinosan vigyazok, nehogy valami apro rezdiiles eljusson hozza, es ujra lecsapjon aldozatara. Tudsz te igy fogni, kerdeztem, miutan hazaerkeztiink a delutani kirandulasbol, Judittol. Alltunk a konyhaablak elott. Szonyi mar ott hintazott halojanak a kozepeben. Tekintelyes peldany, a merete alapjan nosteny. Napkozben a hazra felfuto vadszoloben huzodik meg. Sotetedes utan azonban rendre megjelenik az iiveg mdgott, es riogatja gyengebb idegzetu megfigyeloit. Ha rossz napja, esteje van, hosszasan leng tetleniil a szelben. Aztan gondol egyet, s elkezdi uj halojat szoni. Amikor pedig vegre valami tokeletes selyemcsapdajaba keriil, villamgyorsan megerkezik, szaporan befonja aldozatat, majd csapragojat belevagja, es meregmirigye valadekaval megmergezi. Ha mar nem mozog a zsakmanya, testnedveit kiszivja, vagy fonalaval bepolyalja, es kesobbre raktarozza el. Szerintem mindenkinek megvan a maga keresztes pokja. Amikor a napokban megtalaltam azt a veletleniil torolt levelet megszamolt szavaimmal, ujra nekifutottam, hogy restauraljam a szamokba fojtott tortenetet. Negy eve egyiitt vettiink mezei viragot a Hunyadin. Segitettem vinni a csokrokat. Judit temetesre kesziilt utazni masnap, haza a falujaba. Ki nem allhatja a koszorukat, mondta akkor. Aztan ket eve meglatogatott. Akkor lattam utoljara. Felvittem a hegyekbe, gyamoltalan halmok, keresztek kozott bukdacsoltunk. Csak azokat a viragokat teptiik le, amelyeket ismertiink. Lefenykepezte a bakterhaz tenyernyi viragoskertjet, a bakter hadonaszott, mit muveliink, tilos. Strategiailag szigoruan titkos teriilet, tette hozza fontoskodva. Nem fenyegetoen. Latszott rajta, azert nem teszi boldogga, hogy kenytelen eltiltani benniinket a viragaitol. Ertjiik, bocsatottunk meg neki azonnal, igaza van, maris toroljiik a daliakat, sarkantyukat, menyecskeszemeket, ciniakat, tatikakat es hortenziakat. Nehogy baja legyen a dokumentalasukbol. Sokat nevettiink. Pisztrangot siittettiink az utszeli kocsmaban. Egyiigyunek tuno csalad jart korbe benniinket. Rendkiviil illettek a kornyezetbe, mintha nem mozogtak volna, rezzenestelen arccal tettek-vettek, semmi flanc, egyszeru eszkdzok, kifogastalan siiltek. Nevettiink.
