Irodalmi Szemle, 2016

2016/12 - VÁLTOZÁS - Kosztrabszky Réka: A kultúráról sokrétűen (Ardamica Zorán Kultúraolvasás című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

IZLfiSEK ES POFONOK Mint ahogy azt a kotet cime is mutat­­ja, a szerzo „szdvegkent" kozelit az egyes kulturalis termekekhez, jelensegekhez, folyamatokhoz, s ezt az olyan kifejezesek is alatamasztjak, mint peldaul a „film­­szoveg" szo hasznalata, vagy a szinpadi darabok ertelmezeset - ha idezojelesen is, de - olvasaskent, az egyes filmeket pe­­dig pretextuskent megnevezd nyelvezet. A szerzo szerint az egyes kulturalis jelen­­segek, produktumok interpretalasanal ugyanugy alkalmazhatdak az irodalmi elemzesek soran hasznalatos ertelmezesi strategiak - ez a teny pedig a multi- es interdiszciplinaris megkozelitesek let­­jogosultsagat bizonyitja -, am egyuttal arra is figyelmeztet, hogy egy mualkotas vagy kulturalis jelenseg komplex meg­­itelesehez nem elegendo egy-egy ideolo­­giai szempontu megkozelitesi mod. A kotet ket nagyobb egysegre (Pro; inter - transz - multi - meta, illetve: Re: Meta - para - hipo - ex) tagolodik, s ez a szerkesztesmod latszolag nagyon tag es eklektikus, terjedelmileg is megle­­hetosen elterd nagysagu halmazokba vonja az egyes irasokat. Ha azonban vegigolvassuk oket, akkor vilagossa valik, hogy ezek a szovegek bizonyos szempontbol osszekapcsolodnak, s ki is egeszitik egymast, sot, olykor utalnak is egymasra, tehat a tartalom-dsszealli­­tasnal nemcsak az egyes temak, hanem az irasok egymashoz valo, egymassal letesitett viszonya is szerepet jatszott. A kritikai szovegek aktualitasat erinto problema azert nem merul fel hang­­sulyosan az olvasoban, mert az egyes irasok tulmutatnak egy-egy muvesze­­ti alkotas kritikajan azaltal, hogy egy bonyolult es komplex kulturalis je­lenseg vizsgalatanak apropojat adjak. Az egyes problemafelvetesek szamos esetben a szlovakiai magyar irodalom helyzetet is erintik, s olyan kerdeseket is megnyitnak, mint peldaul a hata­­ron tuli magyar irodalom kapcsolata az anyaorszagi magyar irodalommal, vagy a magyarsag helyzetet, identita­­sat befolyasold szlovak es cseh hatasok. Ardamica emellett a „hataron tuli ma­gyar irodalom" homogen kepzodmeny­­kent valo tetelezese ellen ervel, hiszen ennek heterogenitasa az elterd torte­­nelmi, tarsadalmi es kulturalis kontex­­tusbol adodik. A szerzo poziciojabol (hataron tuli magyar, kolto es tanar egy szemelyben) adodoan egyszerre kepes kivulrol es beltilrol lattatni az ehhez kapcsolodo problemakat, jelensegeket, ralatast nyujtva ezzel a kontextust csak felszinesen ismero olvasdnak, meghoz­­za ugy, hogy az adott problemat tagabb osszefiiggesrendszerben helyezi el. Igy peldaul az Irodalomtanitas a harma­­dik evezredben cimu tanulmanykotetrdl szolo irasa nemcsak azert jelentos, mert Ardamica gyakorlo pedagoguskent a maig megoldatlan, irodalomoktatast erinto kerdesekre tereli a figyelmet, hanem egyuttal azt is bemutatja, miert problematikus a mai magyar irodalom­­tudomany nyelvi regiszterenek hasz­­nalatat elvarni a rendszervaltas elott iskolazott szlovakiai magyartanarok

Next

/
Oldalképek
Tartalom