Irodalmi Szemle, 2016
2016/12 - VÁLTOZÁS - Czucz Enikő: Az idegen testből beszélő „én". A köztes lét magánya El Kazovszkij Homokszökőkút című kötetében (tanulmány) / VÁLTOZÁS
VALTOZAS nyelvi jatekait...".8 Mindezek ellenere a versek egy nyugodt, fojtott, esetenkent zavarodott hangot hallatnak, amely az dnvizsgalat, a szepseg es transzcendencia keresesenek utjan haladva beszeli el a vilaggal, a vaggyal es a sajat testtel vald viszonyanak mozaikos, megis vegervenyesen befejezettnek, teljesnek hato tortenetet, amelyben az „en" helyet a kiemelt szereplok, motivumok es letallapotok altalaban fixalt helyzete jeloli ki, s amelynek kozponti elemekent a kutatas, illetve konstans varakozas allapota tetelezodik. A Credo IV. (7.) eredetileg sem ciklusba sorolt versnek a kotet elere valo helyezese a szerkeszto reszerol rendkivul szerencses dontesnek bizonyult: a szubjektum koztes letallapotba rekedtseget, az orbkos lehetosegbe-zartsagot, a kiteljesedes akadalyozottsagat kifejezo sorok egysege ebben az elrendezesben programverskent funkcional, eldre kijeloli az dnertelmezes iranyat. A sorozatos tagado es til to jellegu megfogalmazasok az „en" viszonyitason keresztiili pozicionalasat hangsulyozzak, a kizaras aktusanak segitsegevel hatarozzak meg a szubjektum identitasanak strukturalis halozaton beliil elfoglalt, vagyis inkabb elfoglalni vagyott helyet. Az identitas konstruktumanak szakadatlan, szabad es aktiv ujraalkotasa a kulturalis meghatarozottsagot meg nem ismerd csecsemovel valo azonosulast teszi lehetove - ez a parhuzam az onazonossag keresese es a fizikai sziiletes kozott azonban a vegesseg erzetevel parosul. A nem tisztan szellemkent meghatarozodo „en" korporealitasanak kovetkezteben sziiksegszeruen magaban hordozza az elmulast, amely a kotet verseinek zomeben fenyegeto kozelsegbe keriil, s amelynek kovetkezteben peldaul a Sirfeliratok (11-12.) harmadik szakaszaban fajdalmas nosztalgikussaggal itatodik at a visszatekintes 8 Margocsy Istvan: Szerkesztoi utoszo. In Kazovszkij: z. m., 128.
