Irodalmi Szemle, 2015
2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Gyürky Katalin: A naplóírás csapdájában (Pavel Vilikovský Egy igazi ember története című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
tZLESEK £S POFONOK GyOrky ICatalin A NAPLOIRAS CSAPDAJABAN PAVEL VILIKOVSKY EGY IGAZI EMBER TdRTENETE CiMV KOTETEROL I la valaki a negyvenedik sziiletesnapjara a fiatol naplot, a felesegetol pedig tollat kap ajandekba, ettol meg nem fogja magat jelentos embernek tartani. Pavel Vilikovsky legujabb, a K4 cimu, kozep-europai, azaz lengyel, magyar, cseh es szlovak muvek kiadasara „szakosodott" sorozatban megjelent alkotasanak ostoba, a szocialista eraban eld kisember fohose azonban ettol a tenytol kezdi ugy erezni, hogy hires, fontos ember, akinek eddig senki altal nem verbalizalt jelentekenysegere a naplo atadasaval a fia utalni akart: „Nem gondoltam azt, hogy a negyvenedik sziiletesnapom mas lenne, mint a tobbi, csak kicsit kerekebb, de egy naplo a fiamtol, ezen az ajandekon el kellett gondolkodnom. Egyaltalan hogy jutott az eszebe? Miert? [...] A jelentos emberek szoktak naplot irni, politikusok, szineszek, irok meg ilyenek, akikkel kulonfele esemenyek estek meg, akik reszt vettek olyasvalamiben, ami a nagy nyilvanossagot is erdekli" (10.). Itt tobb szempontbol is az eddig nem verbalizalt jelleg a lenyeges, hiszen ez a nevtelen hos - a szerzo a hose nevnelkiilisegevel a szocialista rendszer ilyesfajta „egyedeinek" tucat-jelleget hangsulyozza - nemcsak azt erzi, hogy a naploval mint ajandekkal vegre kimondatott a fontossaga, hanem a naploiras adja meg a szamara annak a lehetoseget is, hogy „kinyissa a szajat", a naploiras tenyetol jon meg a batorsaga. Innentdl kezdi magat harcos, igazi ferfinak erezni. A naploirastol lesz minden olyanrol sajat velemenye, amirol eddig nem volt, vagy amirol eddig esze agaban sem volt gondolkodni. A naplo es a naploiras nagy csapdaja, amikor a „segitsegevel" epp egy ilyen korlatolt kisember nyilik meg. De meg ennel is nagyobb csapdaja a monologjellege. Az, hogy a naploiro barmit fogalmazzon is meg, barmivel es barkivel kapcsolatban, a soraival hiaba akarja erzekeltetni, hogy tobbedmagaval elte at, hiaba tunik ugy, hogy arrol valaki massal is konzultalt. A naploban mindez egyoldalu velemenykent, reflektalatlanul csapodik le. A naploiro felteszi maganak a kerdest, es a maga modjan, meg is valaszolja azt, mikozben ugy gondolja, hogy akivel vagy amivel kapcsolatban valaszol, az csak es kizarolag ugy tortenhetett, arra a valasz egyediil az altala leirt lehet. A valaszadas egyoldalusagabol es szubjektivitasabol, illetve kisemberiink nyilvanvalo, a nyelvhasznalatabol is