Irodalmi Szemle, 2015

2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Kulcsár Ferenc: Szép szeptemberi rózsabimbó, élő hazámból rád tekintek (Varga Imre A magányos vadlúd csapatban száll című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

1ZLESEK ES POFONOK

ICulcsAr Ferenc

SZEP SZEPTEMBERI

ROZSABIMBO,

ELO HAZAMBOL RAD TEKINTEK

VARGA IMRE A MAGANYOS VADLUD CSAPATBAN SZALL ClMO KOTETEROL

arga Imre konyvenek elso resze, a Reggelnaplo a kolto bevallasa szerint tobbfele fdlismeresbol keletkezett. Eloszor is ugy gondolta, hogy a benne elo mester osztonzesere fel kell tarnia elete melyet, mert csak fel eletet elne, ha a teremto atadasban nem tapasztalna meg a vilag bensosegesseget: ha ennek a szepsege nem adna erot a mindennapjaihoz. Masodszor - Tamas apostol apokrif evangeliumara hivatkozva - ugy erezte, ha sikeriil napvilagra hoznia mindazt, ami benne van: letezese abszolutnak mondhato alapjavat, akkor ez lesz a menedeke, ha viszont benne reked, az megsemmisiti of. Ezert „minden aldott reggel" (20.) naplot fog irni, ddntotte el: folfedezni a mindennapok mamorat, a folyton teremtodd szepseget, meghozza tisztan, egyszeruen, nyugodtan es osszeszedetten; megerton, melyen, elfogadon, szeretettel, magahoz olelve a vilagot. Szavaival a csond, az o es mindannyiunk csondje kimondhatatlanul is kimondhato iizenetet kivanta tovabbadni; nem engedni meg a szavak garazdalkodasat, nem fecsegni kell, hiszen az iras, az alkotas, a teremtes az osztatlan let csodaja kell legyen, mert a szemelyesnek a legmelyen mar a kozds fenye, ragyogasa es gazdagsaga el: a teremto allando megujulasa, onzetlensege; a bdseg es a folytonos kiaradas - melyet allatok, madarak es fak dicsernek, a gyiimolcsot erlelo aldott nap hirdeti, az agakat himbalo szello, a viharok es a hoeses, a csillagvilag, az alom es a sziv aranya, a mindenseg zeneje, az elet drome, a csendbe omld fenyozon beszel rola.

Mindehhez persze eberseg sziikseges: halasan ebredni s kdszonettel kezdeni a napot, akar egyediil, akar kozossegben, hiszen a maganyos vadlud is csapatban szdll. Kbltonk tudja, hogy a formaban a form an tulit, a vegtelen sejtelmet kell megmutatni, meghozza szabadon: nem akarni, hanem megelni az ordk,