Irodalmi Szemle, 2015
2015/9 - HANG/SZÖVEG - Liszka József: Hintókában és másutt (naplórészletek) 2.
terve a Gbelcianske dievcatdra, Medved' ezt a folyamatot erdsiti verseskotetevel, ami izig-verig kobolkuti (vagy hat inkabb: gbelciansky), ahol vers van szentelve (ketto is!) Stampay Janosnak, emlegetve enekes- es imakonyvet, Szilva Andris bacsinak (neki az egesz gyujtemeny is ajanlva), Linter Istvannak, Gedai Palnak (?), a Felso erdonek, a Kalvarianak, a kobolkuti mocsarnak, bucsunak, aratasnak stb. A keresztnevek termeszetesen szlovak forditasban, s kozben az egesz fiizetnyi versbol nem deriil ki, hogy azert alapvetden megiscsak egy magyar falurol van szo. Az sines benne, hogy szlovak lenne, de hat szlovakul olvashato, a tajekozatlan olvaso mi mast gondolna?! Medved" inkabb az utokornak dolgozik, de versei nyilvan felhasznalhatoak a szlovak iskolaban is, adnak bizonyos gbelciansky ontudatot, s visszamenoleg kicsit at is rajzol sok mindent. A rend kedveert azt azert meg kell emliteni, hogy harom esetben nem gbelcianskyt, hanem kobolkutskyt mond (kobolkutske namestie - ilyen nines is; jo szeles foutca van, ami az egykori jelentos allattenyesztes lenyomata). Versei minoseget persze nem tudom megitelni, de ebben az esetben ez masodrendu kerdes. Es meg csak zokon sem vehetjiik tdle, hiszen valoban ontudatos lokalpatriota lett valasztott falujaban (nem ugy, mint en Keszegfalvan, ahol - tobb mint tizesztendds itt lakas utan - szinte senkit nem ismerek), sziven viselte a helyi mocsar mint termeszetvedelmi teriilet sorsat, aktiv kozeleti tevekenyseget fejt ki, es hat anyanyelven enekel... Ki tiltja meg masoknak, nekem, neked, hogy ugyanezt tegyiik? A sajat anyanyelvunkdn! Csak uliink, neziink magunk ele, mikozben eszrevetleniil atsatirozzak multunkat, jeleniinket, jdvdnket. A konyvtarban meg kiirjuk, hogy Beszelunk magyarul. Ma ez (talan) meg vice. De egy nem is oly tavoli jovoben mar lehet, hogy orulhetiink, ha egyaltalan... (Azt, hogy Hier spricht man deutsch - mar reg nines ertelme kiirni). A szomszed lany, ma mar nagymama, egykori osztalytarsam (osztalyelso, peldakep: bezzeg az Annika!), unokaival mar csak szlovakul beszelget. Nekik mar nem is kell majd, hogy Kobolkuton egyaltalan valaki meg tudjon magyarul szolalni, hiszen a falu hivatalos internetes honlapjan egyetlen szo nines magyarul... 2014. 7.19. (Keszegfalva) Ahogy egyre melyebbre hatolok a Bernhard-kotetbe (sot: mar lassan kifele megyek belole, tehat a felen mar tuljutottam), valik egyre bizonyosabba, hogy a Heller Agnes-fele napldfoljegyzes nem tobb, mint tires buborek. Gunda Bela fabol vaskarika szofordulataval elve, tiszteletremeltoan felreerti a regenyt (regeny?), s mintha arra hasznalna fel, hogy eldicsekedje: azert tudja ertekelni a parodiakat, mert ismeri a kiparodizalt szerzoket, muveket is. Holott nem azok, hanem azok kritikusainak parodiajarol van szo. S ahogy tegnap (vagy mikor?) irtam, alapvetden onparodia. A gyerekkorrol, iskolakrol szolo, mindent tagado, szuperkritikus sorok ezt egyertelrmive teszik. Hogy maskent lehetne peldaul a kovetkezo, a gyerekkori pokol ecseteleset bevezeto mondatot ertelmezni: „...sie haben mich, ohne mich zu fragen, erzeugt..." Mert ugye lehet ugy gyereket nemzeni, hogy eloszdr
