Irodalmi Szemle, 2015

2015/9 - HANG/SZÖVEG - Liszka József: Hintókában és másutt (naplórészletek) 2.

megkerdezziik tole, 6 ezt akarja-e?! Aztan reszletesen bemutatja a gyerekkort, mint a poklok poklat, amit a sziilok es tanitok buzgolkodasai tesznek igazan elvi­­selhetetlenne. Boldog gyermekkor nines, aki ezt mondja, hazudik - lenyegeben ez Bernhard sommas velemenye, amit oly sok helyen kifejtett mar. Az itteni szoveg viszont annyira szelsoseges, hogy nem tudom masnak, mint onparodianak tekin­­teni. Aztan lehet, hogy gondolta a fene... Az is a parodia kategdriajaba tartozik, ahogyan peldaul a becsi illemhelyeket irja le, de nem az illemhelyek parodiaja, hanem a foszereplo zenekritikus parodi­aja, aki (ahogy!) ezekrol az illemhelyekrol nyilatkozik. S itt megint oda lyukadunk ki, hogy voltakeppen ez is onparodia. Humboldtos zsebnaptaramat egen-foldon nem talalom, s ez a nem-talalom-tudat mergezi most mar orak ota napomat. A karikatura ugyanaz rajzban, ami a parodia irasban, vagy szinpadi eloadasban. Az adott egyen jellemzo tulajdonsagait emeli ki, nagyitja fol egeszen a nevetse­­gessegig. Uy modon, a komikussa valt abrazolasok alapjan konnyen fel is lehet ismerni a szoban forgo szemelyt. Ha valakinek nagy az orra, akkor a karikaturista meg nagyobbat rajzol neki, ha kicsik a szemei, akkor a karikaturan meg kisebbek lesznek stb. Ugyanez a helyzet az altaluk gyakorolt mufajokkal is. Karinthy paro­­diai nem azert parodiak, mert elmondja, hogy Ady versei ilyenek meg olyanok, illetve, hogy Babits koltemenyei olyanok meg amolyanok, hanem azert, mert az 6 modorukban ir, felnagyitva stilusbeli sajatossagaikat. Heller Agnessel vitatko­­zom persze, mert amiket az Olvasonaplojaban a Bernhard-konyvrol leir, nos, abbol szinte semmi nem ugy van. Tovabbra is azt mondom, hogy ezek nem parodiak, hanem az adott alkotok kritikai: sokszor azokat nevetsegesse tevo (de attol meg nem parodia!) kritikai. Mert, ha az Ich-Erzahler elmondja, pontosabban idezi az altala megfigyelt szemelytol (erre a szinten nem csavar-mentes egyes szam elso szemelyre majd meg vissza kell terni!), hogy minden Beethoven-mu induloszeru, vagy ahogy Heller irja: „nala minden indulova valtozik" (ugyanez Bernhardnal: „in Beethoven tatsachlich alles marschiert"), lehet ez talalo, lehet ez szellemes megfigyeles es megjegyzes, de ez nem parodia. Parodia akkor lenne, ha egy ze­­nesz, Beethoven modoraban jatszana valamit, s abban az indulo-jelleget tulhang­­sulyozna. 2014. 7. 20. (Keszegfalva) Egy mizantrop ember (Bernhard?) monologja ez a konyv. De az is lehet, hogy egy mizantrop ember monologjanak parodiaja. Onparodia tehat?

Next

/
Oldalképek
Tartalom