Irodalmi Szemle, 2015
2015/9 - HANG/SZÖVEG - Liszka József: Hintókában és másutt (naplórészletek) 2.
ezzel szemben, lenyegeben a komikumig tulfeszitett, kielezett Stiffer- es Heidegger-kritikakat olvashatunk itt. Ha parodia, akkor a Stiffer- vagy Heidegger-kritikusok (ha vannak ilyenek) parodiaja. Vagy meg inkabb, s ez a valoszinubb: dnparodia. Bernhard sajat magat parodizalja ezekben a Stiffer- es Heidegger-ellenes futamokban. Csak kesobb nezek utana a neten: szoval tegnap halt meg, Ziirichben, egy europai hangversenyturne soran. Negy napja valahol Sopronhoz kozel, az osztrak oldalon adott koncertet. S most leesett: lattam en ennek valami elozeteset, sot, meg az is folvetddott bennem, hogy el lehetne menni, hiszen nines messze. De aztan, mint annyi minden, ez is szepen elszallt... A Zeitban latom, hogy a nemet kozonseg szamara Johnnyt egy 1979-es rockpalastbeli fellepese tette ismertte. Hat, persze, valoszinuleg ennek folvetelet kaphattam el en is, amikor szamomra is foltunt Winter, csak - jellemzo! - majdnem harom evtizedes kesessel. Christoph Dieckmann, aki a Zeitban a nekrologot irja, tobbszor keszitett vele interjut. Utolso beszelgetesiik soran, 2011-ben feltette neki a kerdest, mit jelent szamara a blues? Die Kunst der Traurigkeit? Johnny valasza: Nein, wenn ich Blues spiele, geht es mir gut... Nos, ezt ereztem en rajta azon a bizonyos budapesti koncerten. Es hat ugye, nem csak 6, mi is jol ereztiik magunkat, ha o jatszotta a bluest. 2014. 7.18. (Keszegfalva) A kobolkuti konyvtarban felirat: Beszeliink magyarul. Hat ez szep, hogy sziilofalumban mar ezt is ki kelljen irni. Aztan az arusitott kiadvanyokat nezegetem: egy resziik az en konyveim, a masik pedig Jozef Medved szlovak nyelvu (verses)kdtetei. A Gbelciansky ukazovdk cimut meg is veszem, s mar itthon nezegetem. Medved’ valamikor a nyolcvanas (de az is lehet, hogy mar a hetvenes) evekben nosiilt Kobolkutra (nagyjabol akkor, amikor en vegervenyesen elkeriiltem sziildfalumbol), Herman Otto sziildvarosabol, Breznobanyarol szarmazik. Azota tosgyokeres kobolkutiva valt, mar amennyiben vannak tosgyokeres szlovak kobolkutiak. De ugy tunik, hogy lesznek. Mar akkor felkaptam a fejemet, amikor a helyi szlovak alapiskola tanitoibol allo asszonykorus, a kobolkuti kepeskonyv bemutatojan a Sokolban szlovak nepdalokat adott elo, s az egyik valahogy igy kezddddtt: Gbelcianske dieveatd... Szegyen ide, szegyen oda, nem ismerem azt a nepdalt, de nyilvan muvileg left atalakitva a fenti kezdo soru invarians. Noha, jut eszembe, a Csemadok asszonykorusa altal akkor eloadott magyar nepdalok kapcsan sem dobbant meg a szivem, ahogy az ember szfvenek megdobbannia kellene, ha reg hallott gyerekkori dallamok iitik meg a fillet. Ha valaha volt is Kobolkutnak magyar nepdalkulturaja, az az en gyerekkoromra reg a feledesbe meruit. Ahogy a XX. szazadra a kobolkuti nemetek, a Schmidtek, Szallerok, Bitterek, Hallbauerek, Nagelek stb. nemetsege is elhalt utodaik szajan... Nos, vissza-
