Irodalmi Szemle, 2015

2015/9 - HANG/SZÖVEG - Liszka József: Hintókában és másutt (naplórészletek) 2.

Lelkiismeretem megnyugtatasa vegett Grafik Imre (az Etno-Grafikl) legutobbi gyujtemenyes kotetebe lapozgattam, olvasgattam bele. Nos, a tegnapi kiserlettel ellentetben, ez komolyan veendo konyv, kisebbsegi problemakrol, hataron tuli magyarokrol (is) ir benne, de nem felszinesen, nem az aktualpolitikat kiszolgaloan. S mar azzal jelzi az osszetett kerdeskort, hogy a benne kozreadott tiz tanulmany a magyar mellett hoi annak nemet es/vagy angol es/vagy horvat es/vagy szloven mutaciojaban, variansaban is hozzaferheto. A praktikussagon tulmenoen ennek szimbolikus jelentosege is van. Aztan a hintoka ringasanak jotekony hatasara bebdlintottam. Arra ebredek, hogy Icu kiabalja: meghalt Johnny Winter! Istenem, a ferfi, aki szamomra az utobbi evek egyik nagy zenei felfedezettje volt, halott! Veletleniil akadtam ra, mintha valamelyik nemet televizios csatornan lattam volna egy fiatalkori koncertjet, s nem tudtam elfelejteni. Amikorra beazonositottam, beszereztem nehany lemezet, akkorra mar nem az az eletvidam, ugrabugralo fiatalember volt, akit a Woodstock iddszakabol ismerhettimk, hanem a rendszeres kabitoszerezesbe belerokkant aggastyan (nagyjabol egykoru, vagy talan meg fiatalabb Zorannal, de legalabb apja korabelinek gondolta volna ot ekkor mar az ember). Muddy Waters fogadott fianak tekintette ezt a legfeherebb (albino) blues zeneszt, aki mikozben eldadonak volt nagy, eloadasaiban ujraalkotta a mar masoktol ismert, regi, nagy szamokat (csak egyik kedvencemet, az oly sokak altal feldolgozott Hideawayt emlitem meg, de ide kivankozna a Parchman Farm vagy a Jumping Jack Flash es az Its All Over Now, ket utobbit lenyegesen jobban jatszotta, mint a Stones, s meg hosszan sorolhatnam). Nehany eve Budapesten sikeriilt dt koncerten is meghallgatni, latni. Emberileg, az elso pillanatokban nem volt kiildnosebben folemeld: ugy tamogattak ki Johnnyt, a felig vak emberi roncsot a szinpadra, ahol viszont, mihelyt leiilt, s a vegtelensegig konnyitett gitarja hurjai koze csapott azokkal a val6szerutleni.il

hosszu es tdrekeny(nek hato) ujjaival (a masodik vagy harmadik sorban iiltem, jol megfigyelhettem), a zenetol, a zeneben fonixmadarkent feltamadt. Akkor mar nezni is lehetett dt. Isten bizony, fizikailag is megfiatalodott! Az egesz emberbol aradt a muzsika vagy masfel oran keresztiil. Noha halvanyabb termeszetesen, mint amit a fiatalkori videoi alapjan elkepzel az ember, de oriasi elmeny volt! Tudomasom szerint az iden tavasszal meg koncertezett (mintha Nemetorszagban lattam volna valahol ilyen plakatot). A fonixmadar viszont nem tamad fel ismet; nyugodj bekeben, Johnny!

***

„...eine unertragliche provinzielle Zeigefingerprosa" - ez azert jo! Persze, Bernhardnal olvasom, Adalbert Stifterrel kapcsolatban. S ha mar ismet szoba hoztam: a szazadik oldal koriil jarok, de azt, amirol Heller Agnes beszel, sehol nem talalom. Nem Stiffer- es Heidegger-parodiak ezek, hiszen akkor Stiffer vagy Heidegger stilusaban irodtak volna, annak a rajuk jellemzo irasmodnak bizonyos, a nevetsegessegig kinagyitott karakterisztikumaival kellene itt szembesiilnunk;