Irodalmi Szemle, 2015
2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Nagy Tamás: A Samsa-affér, avagy egy leleplezés története (esszé) / JOG ÉS IRODALOM
DOGES IRODALOM (mintegy beteljesitve Heidegger hajdani joslatat, amely szerint a letezo igazsaga egyszer csak mukodesbe lep). E ket dokumentumot, a vegsd leleplezeset es a beismereset, adjuk kdzre az alabbiakban. (AMIKOR EGY REGGEL GREGOR SAMSA) Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan almabol felebredt, a Jog - szomyu! - Kozgazdasagi Elemzojeve valtozva talalta magat agyaban. A hatan fekiidt. Egy kisse folemelte a fejet, am hirtelen megmerevedett. Azon kezdett toprengeni, vajon koltseghatekony-e mindezt folytatni. Miutan arra jutott, hogy nem, viszszahanyatlott a huvos lepeddre. „Mi tortent velem?" - gondolta. Nem almodott. Szobaja, e szabalyos, csak kisse szuk egyetemi oktatoi szoba, bekesen teriilt el a jol ismert negy fal kozott. Az asztalon keresetek, karigenyek, kifogasok hevertek szanaszet, amelyek - ahogy most Gregor felidezte mind - oly jelentektelennek tuntek. Tekintete ezutan az ablakra vetodott, es a borongos idotol - hallani lehetett, amint esocseppek koppannak a parkany badoglapjara - egeszen melabussa valt. „Mi lenne, ha kicsit meg aludnek, es elfelejtenem ezt az egesz orultseget?" - gondolta. De ez megvalosithatatlan volt. Ranezett az ebresztoorara, amely az ejjeliszekrenyen ketyegett. „Mennybeli Uristen!" - villant bele. Fel het volt, es a mutatok bekesen haladtak elore, jelezven az osszefiiggest, miszerint az ido: penz. Penz, amit Gregor epp elherdalt, agyaban hevereszve. Amikor a lehetosegkoltsegek alakulasat nagy sietve vegiggondolta - megeri-e megis felkelni vagy sem? -, az agy fejenel ovatosan kopogtattak az ajton. „ Gregor - szolt anyja -, haromnegyed het. Nem akartal elindulni?" Gregor megijedt, amikor meghallotta dnmaga valaszolo hangjat, amely felreismerhetetleniil regi hangja volt ugyan, de mintegy alulrol valami visszafojthatatlan, fajdalmas semmitmondas vegyiilt bele. „Igen, igen, any am - mondta -, de a tranzakcios koltsegek tul magasnak tunnek, legalabbis szamomra. S jelen pillanatban en vagyok az egyetlen, aki sajat hasznosithatosagomat illetden tisztan latok." „Mit locsogsz itt?" - hallotta meg apja hangjat. A masik oldalajtonal a huga aggodalmaskodott halkan: „Gregor, nem jol vagy? Sziikseged van valamire?" Mindket oldalra igy felelt: „Varjatok egy percet, megmutatom rogvest, mirol beszelek!" Fogott egy darab papirt, rajzolt ra nehany egyenes vonalat, majd azok vegpontjaihoz es a vonalak metszopontjahoz apro betuket illesztett. Kicsusztatta a lapot az ajto alatt. „Mi ez?" - kerdezte anyja, amikor kis ido mulva ujra megszolalt, am ezuttal melyebb, figyelmezteto hangon, ami Gregor szamara eddig ismeretlen volt. „Ez a szolgaltatasaimra vonatkozo keresleti-kinalati gorbe - felelte Gregor a csukott ajto mogul. - Ez tamasztja ala, amit mondani probaltam. Az egesz gorbe bal fele mozdul el, ha az embernek tranzakcios koltsegei tamadnak." „Milyen gorbe!? Mi mozdul el balra!?" - kerdezte anyja. Gregor ingeriilten resnyire nyitotta az ajtot. Ott allt anyja a papirlapot furkeszve, mogotte apja diihos tekintettel, s a hatterben huga, aggodalmasan.
