Irodalmi Szemle, 2015

2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Nagy Tamás: A Samsa-affér, avagy egy leleplezés története (esszé) / JOG ÉS IRODALOM

DOG ES IRODALOM

„Ez a gorbe!" - mutatott Gregor a vonalakra.

„De hat ez nem gorbe. Ez itt ket egyenes vonal X alakban."

„Nem erted, anyam. Ez egy gorbe."

„Ez nem gorbe, ez ket egyenes vonal, s majd en foglak teged bal fele mozditani, te ostoba!"

S mintha varazsiitesre, hirtelen egy sepru tunt fel anyja kezeben - eddig nyilvan a hata mdgott rejtegette -, magasra emelte, es mint egy legycsapoval, iitlegelni kezdte Gregort. O hatralepett, hogy elkeriilje felbosziilt anyja csapasait. A kilincset megragadva Gregomak sikeriilt becsuknia az ajtot, abban a pillanatban, amikor anyja epp visszahuzta seprujet, hogy lendiiletet vegyen egy komolyabb eloretdreshez.

Kulcs fordulasa hallatszott a zarban. Bezartak! Gregor nem tdroddtt vele. Kimeriilten zuhant vissza agyara, es mar csak azt furcsallta, hogy valaki egy sepruvel meg mindig piifdlte a kemeny tolgyfaajtot.

Egy pillanattal kesobb hallotta, amint csengettek a lakasajton. „Valaki az egyetemrol!" - gondolta magaban. A cseledlany, mint maskor, most is szilard leptekkel az ajtdhoz ment, es kinyitotta. Gregornak eleg volt a latogato elso iidvozlo szavat meghallania, es mar tudta is, ki az: maga a Dekan.

„Nem tudtak, hogy egy evfolyamnyi hallgato varakozik ra?"- kezdte faggatni a Dekan a sziileit. „Miert nem jott?"

Kopogas az ajton. „Miert nem jelent meg az egyetemen?" A Dekan volt az, olyan panaszteljes es emelt hangon szolalva meg, ahogy azt Gregor meg sosem hallotta. „Tisztaban van azzal, hogy hallgatok varjak? Diakok, akik a fizeteset alljak - meg az en fizetesemet is, de jelen pillanatban a maga fizetese az, amely miatt aggodom."

Gregor mely lelegzetet vett. „Ez az egesz olyan ostobasag, uram - hallotta, amint kibuknak szavai -, a birok azt hiszik, hogy az eseteket a jog szabalyai alapjan dontik el, igy gondoljak a hallgatok is, ugyszinten az egyetemi oktatok, sot, ha mar itt tartunk, a vilag osszes jogasza es a kozvelemeny is. De mindannyian tevednek! Az eseti dontesek alapjat a kozgazdasagtan hajlithatatlan vastorvenyei adjak! Legalabbis a java resziiket."

„Miket beszel?"- kerdezte a Dekan, oklevel a tolgyfaajtot verve. „Elment maganak a jozan esze?"

„Nem, uram, eppen hogy most valt tokeletesen nyilvanvalova szamomra, hogy doktrinalis jogtudomany helyett mast kellene tanitanunk! Mikrodkonomiat, metadkonomiat, makrodkonomiat, okonometriat! Vagy barmit, de legyenek benne szamok es tablazatok!"

„Megtagadja, hogy jogot oktasson?"

„Igen. Ugy ertem, nem. De a regi fajta oktatas szuboptimalis. A kozgazdasagtan a Bar uj zaszloshajoja! Ez magyarazza meg a legtobb esetet, a legtobb ellentmondast."

„Hat, akkor azt mondja meg nekem, Herr Professzor, mi van azokkal az esetekkel, amelyeket nem magyaraz meg? Nos? Nos?"

Gregor ugy gondolta, a Dekan - minden hozongese ellenere - ordogien intelligens. „Lepre akar csalni." Egy pillanatig kivart. „Hogyan tudna egy kozgazdasagi elmelet megmagyarazni azokat az eseteket, amelyeket nem magyaraz meg?" Gregor uj teoretikus elmeje gyorsabban felelt meg a kihivasnak, mint azt lehetsegesnek gondolta volna.