Irodalmi Szemle, 2015
2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Nagy Tamás: A Samsa-affér, avagy egy leleplezés története (esszé) / JOG ÉS IRODALOM
DOGES IRODALOM tozatok a szakirodalomban fellelhetok, most csak a ritkabban felbukkano allaspontokra teriink ki roviden. Az egyik verzio szerint, amelyet az amerikai jogelet - nevezziik igy - sansculotte-]ai es jakobinusai terjesztettek, Posner arra a kihivasra kivant valaszolni, amelyet az 1970-es es '80-as evek fordulojan egyre nepszerubbnek mutatkozo „jog es irodalom"-kutatasok jelentettek a jog gazdasagi elmelete szamara. Talan meglepo, de ebben az esetben nem a teoretikus kihivasrol van szo - hisz a megszamlalhatatlanul sok velekedes, iskola es iranyzat egyideju jelenlete a jogtudomanyban mar akkor sem szamitott uj jelensegnek -, hanem az intezmenyirdl. Nevezetesen - a helyzet igen roviden osszegezheto - az amerikai egyetemek jogi fakultasain szinte egyik pillanatrol a masikra latvanyosan szaporodni kezdtek a „jog es irodalom" kurzusok. Marpedig - es Posnert ez kesztette lepesre- a leendo jogaszok gondolkodasmodjat befolyasolni: hatalom. Azt viszont: ki ne akama? Imia kellett hat egy monografiat, amelyben rendkiviil fortelyos kettos strategiaval egyreszt azt kellett bizonyftania, hogy jognak es irodalomnak nines erdemben kozuk egymashoz (egyben vilagossa tennie, hogy a jog gazdasagi elmelete mennyivel kifinomultabb, tudomanyosabb es hatekonyabb megkozelites), masreszt el kellett ernie, hogy amennyi koze megiscsak lehet egymashoz az emlitett teriileteknek, annak foglalata legyen az 6 munkaja (ami raadasul igy a toretleniil nepszeru kurzusok reven magas peldanyszamot is biztosit), es a jovo amerikai jogaszai nevelodjenek annak tezisein. A masik verzio valamelyest nagyobb atfedest mutat az amerikai jogtudomany- ugymond - hivatalos tortenetirdinak feljegyzeseivel, de nemileg szanakozo, bar egyuttal romantikus felhangoktol sem mentes. Ezen elbeszeles szerint „szegeny Posner" voltakepp egesz eleteben a jog es az irodalom osszefiiggeseirol szeretett volna imi, csak egeszen eddig, karrierje kiteljesedeseig nem tehette meg, ugyanis mar palyafutasa legelejen be kellett latnia, hogy ily modon eselytelen maradna, hogy megvalositsa az amerikai jogtudosok langdelli almat, az igazsagszolgaltatasi gyakorlat mukodesenek tenyleges befolyasolasat (hogy a legfobb tisztesseg, a biroi kinevezes elerhetetlensegerol mar ne is beszeljiink). Ekkent left vegiil is ifjukori indittatasai ellenere - ki ne emlekezne, milyen meleg szavakkal idezi fel konyve eloszavaban edesanyjanak az irodalom iranti vonzodasat? - a jog gazdasagi elmeletenek hive es minden tekintetben sikeres reprezentansa. A Jog es irodalom kritikai hangvetele pedig nem mas, mint reszleges leszamolas sajat ifjusagaval. Tortenetiink kezdetei azonban e ponton valamelyest homalyba vesznek. A jogtudosok ugyanis - ki tudja, miert? talan a teljes igazsag utani vagyuk, avagy szenvedelyes kivancsisaguk okan? - nem ertek be a napvilagot latott magyarazatokkal, ujabbak es ujabbak utan kutattak, amelyek vegre tisztaznak a kerdest: ki ez az ember? Egyre mereszebb - bar velhetden eleinte csak trefakent megfogalmazodott - elkepzelesek bukkantak fel a szakmai kozvelemenyben. Peldaul: „ez a Posner nem is az a Posner", „ket Posner van, ikrek, egypetejuek, olyannyira, hogy a neviik is azonos", „tdbb Posner van, tulajdonkeppen ezek a Posnerek maguk a braziliai fiuk" (ez egyben magyarazattal szolgalhat arra is, hogyan kepes anynyit imi) stb., am ezek az allitasok nem vehetok komolyan, igazolatlanul maradt
