Irodalmi Szemle, 2015
2015/4 - BIOIRODALOM - Kosztrabszky Réka: A gyerekkor súlya (Háy János Napra jutni című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLfiSEK ES POFONOK szedoknak beigert fuvar miatt, illetve a kitarto hisztizes ellenere sem viszik magukkal a fiukat a futamra, aki igy nemcsak az elmeny, hanem a tragedia reszeseve sem valhat. A Napra jutni a korabban mar emlitett Hay-muvekkel szemben a kalyhatol indul el; a benne olvashato tortenetek a gyerekkor, a perspektivat nem nyujto falubol es a csaladbol valo kiszakadas nehezsegeit, tovabba az apa es fiu kozti problematikus viszonyt mutatjak be, vagyis a miert kerdesere nyujtanak valaszt. Egy olyan kozegbe kalauzolnak el minket, melynek tagjait beszukiilt latasmod, a megszokottol eltero dolgokkal szembeni intolerancia jellemez, igy vilagos, hogy a gyerek itt nem vihetne sokra. S bar az apa is a falun kivul kepzeli el a fia jovojet, nem tudja elfogadni a gyereket olyannak, amilyen, ezert nem valhat tamassza, biztos pontta annak eleteben - es tulajdonkeppen a csaladbol senki sem. Az elobb emlitettekbol szarmaznak a kotet egyes visszatero mozzanatai, mint peldaul a gyerek regeszi munka iranti vonzodasa, a falubeliek szellemi munkaval szembeni elutasito, lekicsinylo magatartasa vagy a gyerek szeretet utani vagya, melyet hoi egy nala idosebb nd irant erzett fellangolas, hoi a lazadokkal valo kontaktuskereses, hoi egy „testverkent" szeretett kutya elegit ki ideiglenesen. De egyeb modon is kapcsolddhatnak ezek az irasok egymashoz; az egyikbol peldaul kideriil, hogy az apa a megelhetesi gondok miatt keptelen az onfeledt nevetesre, s ennek a (csaladtagokra is nehezedd) frusztracionak a feloldasat olvashatjuk Az apa kalapja cimu novellaban, melyben az elrepiilt kalap utan szalado apa addig nem latott modon nevetni kezd. A torteneteken vegighuzodo elbeszeloi pozicio, a visszatero motivumok, a (tobbnyire) azonos helyszin, valamint a linearitas meglete a regenykent valo ertelmezest segithetik eld, ugyanakkor a novellak tetszoleges sorrendben is olvashatoak, s dnmagukban is zart egeszet alkotnak. Az utolso, Csaladallitas cimet viselo egyseg a gyerek felmenoinek monolog formaban prezentalt elettortenetet tarja elenk. Ezek a monologok, amellett, hogy keretbe foglaljak a novellakat, a gyerek nezopontjat ellenpontozzak, egeszitik ki, am sajnos nem a legszerencsesebb modon epiilnek be a kotetbe. Ennek a fajta poetikai eljarasnak akkor volna igazan ertelme, ha a kiildnbdzd nezopontok dinamikusan valtjak egymast, azonban a szolamok egymast koveto, tombositett elrendezese pont ezt akadalyozza meg, hiszen az egyes nezopontok kbzott nem alakulhat ki valodi fesziiltseg, dialogus, raadasul mivel a novellak egyes elemeibol mar tobbe-kevesbe osszerakhatoak a kiilonbozd elettortenetek, keves uj informacio val szolgalnak, es csak affele fiiggelekkent hatnak. Hay Janos uj kotete erdekes esete annak, hogy az idobeli tavolsag milyen uj perspektivat nyujthat egy, a korabbi muvekkel rokon tematikaju s az eletmubol mar ismert motivumokkal operalo kotethez, s ha a szerzo nem egy kiilon szerkezeti egysegbe tomdritette, hanem az egyes novellak szovegebe simitotta volna a gyerek felmenoinek szolamait, az egyes nezopontok megjelenitese sokkal hatasosabban valosulhatott volna meg. (Hay Janos: Napra jutni. Europa Konyvkiado, Budapest, 2014, 264 oldal, 3490 Ft)
