Irodalmi Szemle, 2015
2015/4 - BIOIRODALOM - Potozky László: Éles (regényrészlet)
POTOZKY LaSZLO E' t F q Ju £j O (RfiSZLET) Zjc kell tennem, nines idom beszelni, mordult ram Katje, amikor delutan vegre sikerult megebrednem es nagy nydszdrogve felhivtam, ma legy valaki mdsnak mdsnapos, jo? Rojalnal volt ebedelni, most pedig rohannia kellett a repterre, megint varta egy tizennegy oras muszak meg a kollegak meg a turbulenciak meg a ki-kihunyo fedelzeti fenyek. Kimentem pisilni, s mikozben leporogtek a fejemben a tegnap ejszaka emlekei, meg durvabban megbolydult a gyomrom: jo idobe telt, mig rajottem, nem egyediil a masnapossag, hanem valami egeszen mas is kavarja odabent az iiledeket, az a sunyi, onsajnaltato nosztalgia, ami kepes makulatlan szentekke retusalni az exeket es elhitetni veled, az, aki mar csak volt, egyiitt toltott eveitek alatt egyetlen egyszer se taposott beled, egyetlen egyszer se mocskolddott be, egy felszoval se hazudott soha, igen, 6 volt az, aki, ha nem is tulsagosan, de valamennyire azert megis emberszamba vett teged, nem fonnyasztott el teljesen. Megmostam az arcom, egy pillanatra megereztem Balerina kezkremjenek az illatat, aztan leiiltem a vecere, es dsszegornyedtem. Lelegezni is alig birtam, a vegtagjaim versenyt fajtak a beleimmel meg a majammal, de a fejem mar nem hasogatott annyira, szinte esdnd lett odabent, nema legter. Jarkalni indultam, legalabbis azt mondtam magamnak, hogy ram fer egy kiados gyaloglas a szocreal haztombdk kozott, mindenkepp erdemes megsetaltatni egy ilyen brutalis macskajajt a felazott vakolat szagaban, jo megmutatni neki a garazsok toveben barnallo kolbaszokat. Ugy tettem, mintha nem erdekelne, merre megyek, mintha nem latnek ki az egymas utan elpiritott pattintos cigik fiistje mogul, mintha nem vennem eszre, hogy barmerre is vagyok, addig teriilok-fordulok az utcasarkokon, amig ismet az uszoda tele nem veszem az iranyt. Kozel menni hozza viszont nem mertem, valahanyszor feltuntek a tavolban vizeseppeket formazo orias ablakai, mindig visszafordultam a park, a jegpalya vagy a vasuti aluljaro tele, es tamolyogtam tovabb az alkonyatban. A fak alol tavalyi avart soport ki a szel, az autok fenyszoroi verteleniil hunyorogtak, meredten figyeltem a jardan a repedeseket, szamoltam oket, aztan a gyonge nappal vegere nemesak a varost kdrbeolelo dombok s a hatukat borfto erdok feketedtek bele az egbe, de nekem is sikerult elegszer eljatszanom, hogy nem nezem, hoi jarok. Egyre kisebb koroket irtam le, mar hallottam a paraelszivok meg a klimaberendezesek morgasat, majd nemsokara a viz locsogasat es a belecsapodo testek csobbanasait is, mig vegiil egy utolso szuk hurok utan ott alltam az uszoda bejarata elott. A csempevel boritott, steril terben felszabadultan nyiizsogtek az emberek, olyan vidamak voltak es idegenek, hogy amikor elrugaszkodtak az ugrodeszkarol, egy pillanatra mintha mozdulatlanul lebegtek volna a levegoben - mellkasukhoz szoritott terddel, magzatpozban levitaltak, nem tartoztunk ugyanahhoz a fajhoz. Elfordultam es felpillantottam az egre, a sotetseg addigra az utolso kondenzesikokat is leradirozta rola, helyiikre hasas felhok torlodtak, egyediil azok latszottak valamenynyire, mas semmi.
