Irodalmi Szemle, 2015
2015/4 - BIOIRODALOM - Bedecs László: Elnézel az erdőfelé (tanulmány) / BIOIRODALOM
BIOIRODALOM kal, pontos, de minden felesleges kozbeekelestol mentes fogalmazasmdddal, szociografikus erzekenyseggel, a tudosito objektivitasaval, mertektarto terjedelemben, szaraz, kifejezetten koltdietlen nyelven - versben pedig vagy rimtelen, leiro, hosszu sorokban (Haldszoember), vagy a haikuszeru tomor, rovid versek lenyegre toro nyelven (A megfeleld nap). Ehhez az Oravecz altal egyebkent sokat forditott keleti irodalom (peldaul a japan zen koltok, Ikkju Szodzsun es Ryokan) es a hozza tapado magatartasminta jelent tavoli fogodzot a pusztulas orvenyeben sajat halal anak kozeledesere is raismero beszelonek. Mindez a nyugodt es fiiggetlen eletert folytatott kiizdelem kontextusaban ertelmezodik - hiszen Oravecz vilagaban ez csakis a nagyvarostol tavol, a termeszet kozeleben lenne megteremtheto. A termeszet kepzete azonban kulturalisan meghatarozott resze a gondolkodasunknak, nem valami magatol ertetodo fogalom. Amikor az irodalom a termeszet tele fordul, vegso soron arra vallalkozik, hogy szavak segitsegevel ragadja meg a vilagnak ezt a reszet, mely epp szotlansaga miatt kiilonul el az embertol. Oravecz pedig epp a haiku-tradicidt tovabbepftve mondja, hogy a szovegekben megjeleno termeszeti komyezet mindig tobb puszta hatternel, ugyanolyan figyelmet erdemel, mint a szoveg barmely mas epitoeleme. Az Ondrok godret „falu regeny nek igertek az eldzmenyei, peldaul a Haldszoember kotet alcime is, de vegiil legalabb annyira left csalad-, apa- es fejlodesregeny, mint faluregeny. Benniinket itt megis az erdekel leginkabb, mit mond ez a regeny a termeszettel elvalaszthatatlan kozelsegben elo parasztokrol. Akarhogy is, a parasztsag eleterol a legtobben csak Moricz vagy Jokai munkaibol, illetve a Pusztak nepebcA tudunk valamennyit, nem csoda, ha ez a tudasunk feliiletes, kozhelyekre epiilo. Oravecz reszben ezekkel a kozhelyekkel megy szembe, amikor sajat viziojat regenyesiti. Megnyero a felkesziiltsege, mellyel a legaprobb reszletekig leirja a XIX. szazadi falvakban elok hetkoznapi eletet, komyezetet, eszkozeit, gondjait. Jellemzo, hogy a regenybeli alapitoatya, idosebb Arvai Janos egy alkalommal almot lat, melyben a huszonegyedik szazad eleji, az almodo szamara elkeserito kepet mutato Szajla jelenik meg, mikozben a regeny alcime egy „alom anyagara" celoz, mely talan azt jelzi, az elbeszelo a tizenkilencedik szazadi, termeszetkozeli osboldogsagba vagyik vissza. Csakhogy a korabbi olvasmanyaink es nagysziileink tortenetei az Oravecz altal abrazoltnal kemenyebb, anyagiakban es erzelmekben is szegenyesebb vilagrol szolnak, habar a regeny sem festi idillire ezt a bizony kiszolgaltatott, termeszeti csapasokkal, jarvanyokkal es gyerekhalalokkal megkeseritett eletet. Fontos dilemma ez: a falu tunik epp termeszetkozelisege miatt az autentikus es nyugodt elet egyetlen lehetosegenek, raadasul a szovegek gyakran azt sugalljak, regen minden jobb volt, mert az emberek a termeszettel es egymassal is bekeben eltek, az allatok husege es a taj szepsege mindenert karpotolt. De a regeny is pontosan tudja, hogy a paraszti letbol csak kifele vezetett az ut, hogy parasztta lenni senki sem akart, gyakran meg a parasztok gyerekei sem. A falu zart kozossege es az e zartsag kdlcsonozte biztonsag, a hagyomanyok iranyitotta elet, a megkovetelt rend es a kiszamithatosag, illetve a termeszet kozelsege tenyleg ebreszthet nemi nosztalgiat a falu irant, de felek, ez csak a futott szoba kenyelmebol fogalmazhato meg ilyen-
