Irodalmi Szemle, 2015

2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Nagy Tamás: Előszó: joghoz és irodalomhoz (bevezető tanulmány) / JOG ÉS IRODALOM

JOG ES IRODALOM zas Eszak-Amerikaban cimu muvet. Elokereshetjuk Wigmore biro listajat a jogaszok szamara mintegy kotelezendoen olvasando regenyek sorarol17, amely osszeallftas pedig drokose azoknak a „vegtelen ol­­vasmanylistaknak", amelyekben az amerikai felvi­­lagosodas „atyjai" rogzitettek a XVIII-XIX. szazad forduldjan, hogy a jogaszoknak milyen ismeretekre van feltetleniil szuksegiik tevekenysegiik folyta­­tasahoz.18 De valaszthatnank minden idok egyik legkivalobb amerikai birojanak (es jogtudosanak), Benjamin Cardozonak az elemzeseit is a biroi don­­teshozatal „poetikajar61"19. S akkor meg szot sem ejtettiink azokrol az irodalmi alkotasokrol, amelyek nemcsak tiikroztek egy-egy tortenelmi periodus jogi krizishelyzeteit,20 hanem nem egyszer hozzaszola­­soknak is tekinthetok koruk jogi es jogtudomanyos vitaihoz, legyen szo a gorog tragediakrol, az Erzse­­bet-kori dramarol, a XIX. szazadi nemet, angol es orosz prozarol (beszeljiink akar Kleist, Goethe, Wal­ter Scott, Dickens vagy Dosztojevszkij muveirol), a magyar irodalomban Eotvos Karoly es Mikszath regenyeirol es beszedeirol vagy a XX. szazadban az Osztrak-Magyar Monarchia vegnapjainak, a naci es szovjet diktaturak vagy a „letezo szocializmus" ide­­jenek irasairol (Kafka, Musil, Koestler, Kertesz, Boll, Grass, Szolzsenyicin, Hajnoczy stb.). De mondhatnank meg erre is - tovabbi ellen­­veteskent -, hogy a felsorolt szovegek, emberek es intezmenyek: javareszt a mult reszei; napjaink mo­dem jogrendszereinek az elozmenyeihez tartoznak; lehetnek ugyan fontos tenyezoi kialakulasuk folya­­matanak, de mara az altaluk felhalmozott tudas je­­lentoseget es ervenyet vesztette. Ezzel azonban tobb dologrol is megfeledkeznenk. Egyreszt arrol, hogy elkepzelhetd (hangozzek barmily futurisztikusan most a kijelentes), hogy az antikvitas hagyomanyaitol az elkiilonult es profesz­­szionalis jogi racionalitas letrejotteig terjedd ket es fel evezrednyi idohoz kepest az utolso ket evsza­­zad fog majdan epizodnak bizonyulni egy XXXIII. vagy LI. szazadi jogtortenet elbeszeleseben. Nem tudhatjuk, hogy a torteno valtozasok milyen iranyt vesznek, s hogy az aufklerizmus es a XIX. szazadi England, 1984, Harvard Univer­sity Press. 17 Vo. Wigmore, John: A List of Legal Novels. 2 III. L. Rev. 574 (1908), ill. Papke, David R.: Law and Literature: A Comment and Bibliography of Secondary Works. 73 L. Libr. J. 421 (1980). 18 Peldaul: Thomas Jefferson ajanlasai - amelyeket sajat haj­­dani mentora, Amerika elismer­­ten egyik legkivalobb klasszikus muveltsegu jogtuddsa, George Wythe utmutatasait kovetve fogalmazott meg - lenyegeben a felvilagosodas irodalmanak teljes bibliografiajat tartalmaz­­tak, es „kepzesi tervenek" veg­­rehajtasa ot even keresztiil napi tizennegy drai olvasast kovetelt meg, szigoruan meghatarozott rend szerint: reggel nyolc ora elott termeszettudomanyi, er­­kolcsfilozofiai, teologiai es termeszetjogtani muvek szere­­peltek az olvasmanyok kozott, majd jogtudomanynak kellett kovetkeznie delig (s legalabb harom kiilonbozo nyelven), politikai jellegu irasok es tor­­tenelem delutan, s vegiil kolte­­szet, irodalomkritika, retorika es szonoklatok tanulmanyozasa „sdtetedestol a lefekves idejeig". Vo. Cohen, Morris L.: Thomas Jefferson Recommends a Course of Law Study. 119 U. Penn. L. Rev. 823 (1971). 19 Vo. Cardozo, Benjamin N.: Law and Literature. In Selected Writings of Benjamin Nathan Car­dozo. New York, 1975, Matthew Brenner. 338., ill. Weisberg, R. H.: Law, Literature, and Cardozo's Judicial Poetics. 1 Cardozo L. Rev. 283 (1979). 20 Vo. Ziolkowski, Theodor: The Mirror of Justice: Literary Reflections of Legal Crisis. Prince-

Next

/
Oldalképek
Tartalom