Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Marno Hanna - Marno János: Az Apa, a Halál és a Lányka (levelek) / VÉGSŐ DOLGOK
VEGSODOLGOK kell, ezzel elvesztve mind sulyat, mind pedig objektivitasat, akkor azt gondolom, teret kaphat ismet az a fajta alanyi megismeres, ami nelkiilozi az ertelmezest, ekeppen pedig ujfent visszanyerheti hitelesseget is. (Valoszinuleg sokan mondanak azt, hogy ez a fajta megismeres az intuicid, en ebben viszont nem hiszek, szerintem mar az intuicio is tartalmazza korabbi ertelmezeseinket, amik lehet, hogy idolegesen eppen nem keriiltek a tudat felszinere, de ettol meg nem tekinthetok semmivel sem kozvetlenebb kapcsolatnak az en es a vilag kozott, mint a tudatos reflexiok.) De visszaterve a parbeszedre, amit az ismerdssel folytattam, dt ez a gondolat cseppet sem toltotte el remennyel, sot, kifejezetten amellett ervelt, hogy ha megprobalnank a szkepszishez ragaszkodni, akkor legtobbiinket ez egesz egyszeruen az oriiletbe kergetne, mert ilyen az emberi termeszet, nem turi meg a bizonytalansagot, ami minden szorongas alapja. Es itt kanyarodjunk akkor megint vissza az eredeti temahoz, hiszen attol tartok, kifutottunk mar igy is a megengedett terjedelembol, ugyhogy illene a beszelgetest azzal zami, hogy szot ejtiink meg a halalrol es az oregedesrol is, ezuttal csakis a legdurvabb felelmeinkre es szorongasaikra koncentralva, ha egyetertesz. Ehhez pedig en az almaimat vennem eld, es azokbol peldazva meselnek. A kiilonos dolog az, hogy, habar szamtalanszor haltam mar meg almomban (kiskoromban peldaul rendszeresen testvergyilkossag aldozatakent, amikor is a batyam beledobott a kecskemeti Univer aruhaz vegeben talalhato feneketlen medencebe, aminek a feneketlensege egyben lekiizdhetetlen gravitacios erot is jelentett, en pedig mint egy kodarab sullyedtem lefele, tobb tucatszor halalomat lelve igy), ezek az almok megis inkabb csak erdeklodest valtottak ki belolem, szorongast viszont sosem. Nem igy viszont azok az almok, mikor hozzam kozel allo emberek haltak meg, en pedig jeges remiilettel, leizzadva ebredtem beloliik, halat adva az egnek, hogy csak alomrol volt szo, es nekem meg van eselyem, hogy az illetovel javitsak a kapcsolatomon, tobb odaadast es figyelmet forditva ra, es nem kell valaminek az elmulasztasat orokre bannom. Ez pedig nincsen maskepp azota sem, valahogy a sajat halalom gondolata sosem toltott el nagyobb szorongassal, marmint az elet utani idoszak kezdetenek eljovetele, ami akar a semmi is lehet. Azonban a halal elottie, az a megtapasztalas, hogyan telik az ido mindenen nyomot hagyva, nem pusztitva, hanem csupan amortizalva, szoval az ilyen jellegu elmulas merhetetlen fajdalommal tud eltolteni, es sokszor sirhatnekom tamad meg attol is, ahogyan azt latom, hogy masok hogyan dregszenek koriilottem. Ugyanakkor pedig, mikor azt nezem, hogy a pici erkelyemre telepitett novenyek hogyan burjanoznak, harsogo zold szineikkel, husos leveleikkel, akkor csak oriilni tudok. De itt most tenyleg abbahagyom, nem szeretnem a fecsegesemmel a te leveledet kurtitani, amit mar alig varom, hogy olvassak. Szeretd lanyod Kincsem, Hanikam, sajnos zarnunk kell, kerdes egyaltalan, toleralja-e majd a szerkesztoseg relativ parttalansagunkat. Nem csak a terjedelmire, hanem a tartalmira is gondolok.
