Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Marno Hanna - Marno János: Az Apa, a Halál és a Lányka (levelek) / VÉGSŐ DOLGOK
VEGSODOLGOK ban egy hardver szerkezet, amely egyidejuleg mar nyomja is a szoftver programjait. A hasonlat persze dsszevissza santit, a hivo emberek peldaul okkal ervelhetnek itt avval, hogy a teremtonek nines sziiksege hardverre, 6 maga az elso szoftverkeszito, tehat a szoftver megeldzte a hardvert. Ha nem tevedek, mar ma is leteznek szoftverek, amelyek alkalmasak bizonyos hardverek elkeszitesere. En azonban mindezeknel fontosabb mozzanatnak tekintem azt, hogy a szerves elovilag, az ember reflektiv tudataval, onreflektivitasaval voltakeppen dnmagat kezdi vizsgalgatni, vagyis az eloleny mintegy tiikrot tart a szervetlen vilag ele - mikozben ez a tiikor nem gyozi megesodalni a kopar sziklak, hegycsucsok vagy vegtelen pusztak kietlen fensegesseget. Megkockaztatnam, hogy eszerint minden raismeres, es minden raismeresben benne van a deja vu mozzanata is, legfoljebb kevesbe narralhato, kevesbe kerekded mondatokba foglalhato tortenet formajaban. Talan a szerelem is ilyen inspiraciok eredmenye. Innen nezve a tudomany valoban indiszkret behatolas a miszterium teriiletere, olyasfele targyiasitasa a letezesnek maganak, amelynek ad absurdum talan tobb karat, mint amennyi hasznat latjuk. Azonban ezt is ostobasagnak kell tekintenem, hiszen a tudomany szinten az anyag mutaciojanak egy komplikaltabb fokozata, azaz az anyag dnmagat firtatva hagyja targyiasulni magat, egyszersmind kirekesztve is a let tiszta evidencialitasabol. Es ez meg az eddigieknel is izgalmasabb kerdes: vajon miert eljiik meg annyiszor mint a let reprezentansai a kirekesztodes elmenyet, nem az extaziset, hiszen az utobbiban eppen mintha visszanyernenk az evidenciankat, mig a mindennapok „munkameneteiben" eletre-halalra mend hare folyik a resztvevok kdzott, hogy ki marginalizalodjek, ki hulljon a taigetoszba, ki tapossa fel magat az aktualis piramisjatek esuesa fele. Amikor peldaul dnutalatomrol vagy moralis bukasaimrol referalok, akkor - tetszik vagy sem - bogarkent vagy kutyakent vagom hanyatt magam, abban bizva, hogy csak nem lesz olyan kegyetlen az utca nepe, hogy reflexbol kitapossa a belemet. Evvel azonban mar a mimikri teriiletere tevedtem, ezert itt elvagom a fonalat, annal is inkabb, mert nagyon szeretnem, ha meg a meghalasrol es a halalrol is eszmet cserelnenk. Sok-sok puszi Draga apuska, igen, teljesen egyetertek a hasonlatoddal, miszerint a tudomany az anyag mutaciojanak egy komplikaltabb fokozata, hiszen ugy tiinik, a tudat es az onreflexid megjelenese valoban sziiksegszeruen maga utan vonja a motivacidt a rendszer miikddesenek a megismeresere - legyen szd akar a kiilso, akar a belso vilagrol. Tegnap egy ismerdsommel pont hasonlo dolgokrol vitaztunk, en, amellett ervelve, hogy habar egyertelmu, miszerint minden tudomany vegso celja a bejosolhatosag, hogy imigyen teremtsiik meg a biztonsag illuziojat, azaz hogy kontrollt vagyunk kepesek gyakorolni a vilag (es magunk) felett, megis velemenyem szerint az igazi tudas annak a belatasaval kezdodik, hogy az egadta vilagon semmiben sem lehetiink biztosak (peldaul a korabban emlitett okok miatt sem, hogy minden ertelmezes diszpozicionalis, es egyben magaba foglalja a megismero rendszer sajat korlatait is). Ha pedig ezt alaptetelkent elfogadom, es azt mondom, igy minden reflektiv megismeresnek sziiksegszeruen relativizalodnia
