Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Bodnár Gyula: Űrben bolyongva (vers) / VÉGSŐ DOLGOK
kettesben emelkediink a mennybe megerkeziink a negyedikre helyre poccinti szemiiveget mielott elbucsuznek szol ismet fekiidjon le megneznem azt a varrast legendak targyat 6 valdban mintha cipzar lenne a hasan annyi a vaskapocs magat aztan rendesen felnyitottak hallja-e tan a lelket is kitakaritottak egyebkent szepen gyogyul s ha nem haragszik az ur elrakom meg a holmijat es viszlatot integetett ujjait tancoltatva a levego falan mintha buja ejszaka utan bucsuzna pedig csupan szaz-szazotven metert es nehany percet eltiink egyiitt tavol egymastol a neve sines meg - Klaudia Eva Anna ki tudja emlekeiben tobb leszek-e en nagy halom ismeretlennel a tegnapi es holnapi sok ismeretlen kozt Fiilkem ablakaban a kazanhaz kemenye repul s vele a korhaz urallomas a napfeny-kek vegtelenben antennainak again tiirelmetlen varjak billegnek a fagyos szelben Hitchcock madarai ketto elszall harom erkezik j dnnek-mennek ki tudja honnan ki tudja hova hoi a haza merre az otthon illata legalabb a noverke jonne vissza mondana halk jo ejszakat s ram teritene a holdfeny-fekete ur puha bundajat
