Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Marno Hanna - Marno János: Az Apa, a Halál és a Lányka (levelek) / VÉGSŐ DOLGOK
vEgsOdolgok Marno Hanna - Marno Janos AZ APA, A HALAL ES A LANYKA Draga apuska, azt mondtad, a halal es az oregedes kapcsan kerestek meg egy laptol, ez ugyben tudakoljak a viszonyulasodat, felelmeidet, gondolataidat. Mint tudod, engem ez a tema regota foglalkoztat, es meg mindig nem adtam fel a tervem, hogy egyszer elbeszelgessek rola termeszettuddsokkal, akik a vilagegyetem mukodeset kutatjak, es velhetden valamifele elkepzelessel rendelkeznek „az egeszrol", az elet kialakulasarol es atmenetisegerol, az univerzum roppantsagarol, es benne a mi letezesiink feledhetosegerol. Erdekelne, hogy ok ilyesfajta tudas birtokaban, mely valoszinusithetoen nap mint nap lekoti gondolataik nagy reszet, hogyan viszonyulnak a sajat elmulasukhoz, hogyan tapasztaljak meg az ehhez fuzodo szorongasaikat, es egyaltalan, milyen modon probaljak megoldani az elet-halal paradoxonat. Erdsen gyanitom ugyanis, hogy az emberiseget az idok kezdetetol fogva ez a gondolat foglalkoztatja leginkabb, vagy mondjuk ugy, ennek a „problemanak" a megoldasara torekszik sziintelen, mind a kiilonbozo vallasok gyakorlasaval, mind pedig a vilagegyetem szabalyainak megismeresevel. En magam is, ezt jol tudod, az elmult evekben folytonosan tapasztalom, hogyan sokasodnak bennem a szorongato gondolatok, fantaziak, hogyan fixalodom egyre inkabb afele, hogy hajlamos legyek mindent az elmulas tiikreben latni. (Ma ejjel peldaul almomban valaki megmerte egy csodamasinaval jelenlegi allapotom es varhato jovdm, ami sajnos nem tunik tul biztatonak, a masina ugyanis pontosan egynegyedet josolta egy atlagos elettartamnak.) Viszont mikozben sajat bdromon tapasztalom az dregedes folytonos tenykedeset, neha megis elgondolkozom, hogy vajon az elmulasunkbol fakadd felelem tenyleg az elmulasunkbol fakad-e, vagy pedig a kapcsolat forditott, es a halal gondolata csupan tokeletes iiriigykent szolgal arra, hogy okot adjon annak a szorongasnak, ami az emberi termeszet sajatja, attol a pillanattol kezdve, hogy reflektiv tudatunk kialakult. (Emlekszem, mikor egy konferencian egy japan primatoldgus, miutan kiserletek sorozataval bizonyitotta, hogy a csimpanzok semmivel sem tudnak kevesebbet az embernel, sot, bizonyos esetekben meg kenterbe is vernek minket, azzal zarta le az eloadasat, hogy az egyetlen kiilonbseg ember es csimpanz kdzott, hogy a csimpanzok sosem aggodnak. Aztan persze, hogy megis enyhitsen valamennyit ezen a negatfv iizeneten, hozzatette: viszont nekiink, embereknek, ott van a remeny is.) Ugyhogy most teged kerdezlek errol, te mennyire hiszel szorongas es remeny sziiksegessegeben? Hogyan tapasztaltad meg ezeket eddigi eleted soran, es mi volt az, ami elegendo motivacidt tudott adni neked arra, hogy ragaszkodj az elethez? Hiszed-e azt, hogy nem csupan lekiizdhetetlen dsztonok munkalkodnak benniink, hanem valoban sajat dontesiink elni akarasunk, ami tulmutat a puszta letezes celjan? Varja valaszod, lanyod
