Irodalmi Szemle, 2015
2015/2 - BORBÉLY SZILÁRD - Grendel Lajos: Néhány gondolat... Mészöly Miklós Nyomozás című prózájáról (esszé)
meg lehet vele csinalni. A proza viszont bizonyos szabalyok szerint mukodik, s ha ezeket a szabalyokat megszegik, szetesik, mint huzatban a homokbol epitett var. A magyar irodalom meg visszafogottabb, mint a vilagirodalomban zajlo folyamatok - csak azt veszi at, ami szaz szazalekig biztos. Azt is ovatosan. Ket kivetel azonban akad a magyar irodalomban is: Szentkuthy Miklos es Meszoly Miklosnak az 1969 es 1975 kdzdtti prozaja. Mind Szentkuthy, mind Meszoly a jon es a rosszon tuliakban fogalmaznak. (Egyebkent viszont nem sok koziik van egymashoz.) Szentkuthy, ugymond, a halmazelmeletre (is) epiti a prozajat, vagyis a halmazelemek kozott jon letre a kommunikacid. Kimondja, hogy az ember szamara csak a nyelv letezik, minden egyeb masodlagos. Vagyis a jo es a rossz is. A gondolkodas nem a valahova valo eljutas, hanem az emlitett kepesseg folyamatos gyakorlasa. (Mint Musilnal.) Vagyis a gondolkodassal nem jutunk el sehova, viszont gondolkodas nelkiil az elet vegetacio. Ez egy paradoxon, de az irodalom paradoxonokbol is all. Meszoly Miklos viszont a Nyomozflsban a valosagot a maga nyers allapotaban jeleniti meg, melyrol meg nem tudjuk, hogy jo-e vagy rossz. Affele Prae-regeny ez is, meg nem irodalom - csak akkor az, ha az irodalmat nem nyers, hanem szublimalt allapotaban fogjuk fel. Raadasul Meszoly a valosagot a sziirrealistak automatikus irasra emlekezteto technikajaval irja meg, vagyis kikapcsolja az intellektust. Mukodik az agy valahogy ugy, ahogy az alom allapotaban. Ez, szeliditett formaban, a Pontos tortenetek, utkozbenre is ervenyes, ahol a hosno nem a jo es rossz kozott valogat, hanem megirja a tortenetet, affele fenomenologiai redukciokent. Vagyis a metaforikus alakzatok teljesen eltunnek, nyoma sines a metaforaknak. Mert mindaz, ami jo, illetve rossz, lehet, hogy pusztan rafogas. A jo, illetve a rossz mar az iroi szubjektum muve - vagyis, ha ugy tetszik, hamis. Fenomenologiai redukeiot irtam - vagyis akar Husserl is megirhatta volna a Nyomozdst es a Pontos tortenetek, utkozbent, ha fro left volna. Meszoly jatszik, de a jateka komoly. Lassunk egy peldat a Nyomozasbol: „Megprobalok a csendre koncentralni. Az alacsony foldbunker gerendamennyezetere sarga kort rajzol a hatara forditott elemlampa. A drezdai kisfiu, Heinemann mar reggel ota szorongasosan tint; negykezlab atmaszik az alvo testeken, a holdfenyben letolja a nadragjat, kdrommel kapaszkodik a 16- veszarok foldhanyasaba. Anita razkodva sir mellettem. Stargard belvarosaban, egy szecesszios maganpalota kertjeben, ket nyulank lany karcsu dogot setaltat piros fonottszij porazon. Arcuk lesimitott es feher, mintha a vilagon semmi nem tortent volna, miota megsziilettek. Boriik a tizennyolc fokos hidegnek is ellenall, eppen csak annyira piros, amenynyit egy felreertes okozhat. Az orszaguton delutan otkor fordul be az utolso jarat. Doboz formaju, rozoga autobusz; esupan ket becsi nagyneni szall le rola, kezen fogva egy idiota kisfiut vezetnek a fiivon, a fiu hapogo jatekkacsat huz maga utan. Figyelmesen nezziik. A kozeli Duna-erdobol betevedt reti sas mar vagy of perce koroz a felhotlen egen, elobb a nadas, majd a to tiikre fdlott." Ez a rovid reszlet csepp a tengerbol. Megmutatja, hogy az egesz mikent epul fel, illetve nem epul fel. De errol majd valamivel kesobb. Az egesz - kb. 45 oldalas - szoveg ebbol all: eles, lathato kepek, de idodimenzid nelkiil, mintha orok
