Irodalmi Szemle, 2015

2015/12 - KELETI MESÉK - Spät Eszter: Jezidi szájhagyomány: egy jezidi mítosz Feqir Hádzsi előadásában (mítosz- és himnuszszöveg kommentárral) Jezidik: egy szorongatott vallási kisebbség kilátásai (beszélgetés Spät Eszter vallástörténésszel) / KELETI MESÉK

■■■■■■■■■■■■I

■a

MHMHHmHHHHHHIM^Bl■■■I■■afl|■HIgsH

JEZIDIK: EGY SZORONGATOTT

VALLASI KISEBBSfiG kilAtAsai

BESZELGETES SPAT ESZTER

vallastOrtenEsszel

Irodalmi Szemle: On a Central European University (CEU) doktoranduszakent kezdte a jezidi kulturat kutatni. A kurd nepcsoport, bar egyedtilallo vallasi kulturaval rendelkezik, a szeles kozonseg szamara megis javareszt ismeretlen, s ketseges, hogy ezen barmit is valtoztatott volna az a sajtofigyelem, amely tavaly az Iszlam Allam altali uldozes miatt erre a nepcsoportra is rairanyult. Hogyan „fedezte fel" maganak a jezidiket, mi volt az elso impulzus, ami felejtik iranyitotta a figyelmet?

Spat Eszter: Pontositanek egy kicsit: a kurdok tobbsege az iszlam szunnita agat koveti. Egy kisebb resztik azonban olyan helyi vallasi iranyzatokhoz tartozik, mint az alevik Torokorszagban vagy az Ahl-i Haqq (Isten Nepe) kovetoi Nyugat-Iranban es Eszak-Irakban es a jezidik (ma mar fokent Eszak-Irakban). Mig az elso kettot „hivatalosan" a tizenkettes siita iranyzathoz soroljak, a jezidiket, ma mar legalabbis, onallo vallasnak tekintik. A kurd nemzeti mitoszban azonban mindharom iranyzat (meg a szamos tordk kovetovel rendelkezd alevike is) mint az osi kurd vallas tovabbelese jelenik meg.

Az eredeti PhD-temam tulajdonkeppen mas volt, a torokorszagi alevik es a manicheizmus kozti tortenelmi kapcsolat. (Az MA-dolgozatomat a manicheizmusbol irtam.) Ez persze szigoruan tortenelmi tema, de en remeltem, hogy utat nyit afele, hogy az aleviket, akik mindig is nagyon erdekeltek, a terepen is tanulmanyozhassam. Ezen a teriileten azonban nem talaltunk szakertot, marpedig szakerto nelkiil nem lehet doktori dolgozatot irni. Egyertelmu volt tehat, hogy uj temat kell keresnem. Engem kifejezetten a kdzel-keleti vallasi kisebbsegek, pontosabban „eretnek iranyzatok" (a „renitensek") erdekeltek, meghozza lehetoleg egy olyan csoport, amely ma is letezik es nem csak toredekes irasokbol ismerjiik oket (mint a manicheusokat). Ekkor emlitette Andrew Palmers, aki akkoriban a CEU-n tanitott neoaraemust es keleti keresztenyseget, hogy Philip Kreyenbroek professzor, akivel korabban egyiitt oktatott a SOAS-on, a nemetorszagi Gottingenben egy igen izgalmas es a mi szempontunkbol forradalmi teman dolgozik: a jezidi szent szovegek angolra forditasan es publikalasan. Tudni kell, hogy a jezidik nem rendelkeznek hagyomanyos ertelemben vett szent konyvvel, csak egy gazdag szobeli irodalommal (pontosabban mitoszokkal, himnuszokkal), ezekkel azonban Kreyenbroekot megeldzoen senki sem foglalkozott. A jezidik hosszii ideig a „nincs is igazi vallasuk, hiszen nincsenek szent konyveik/szdvegeik" fiokban lapultak. Kreyenbroek munkaja egy uj fejezetet nyitott meg. Nemcsak lehetove tette, hogy megismeqiik a szent szovegeket, hanem teljesen mas megvilagitasba he-