Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Péter Zoltán: Ősz donok alkonya s merengő donnák hajnala (az Erkel Színház Don Perlimpín és Don Cristóbal című előadásairól)
ÍZLÉSEK ES POFONOK PÉTER ZOLTÁN ŐSZ DONOK ALKONYA S MERENGŐ DONNÁK HAJNALA Az Erkel Színház Don Perlimpín és DON CRISTÓBAL CÍMŰ ELŐADÁSAIRÓL aj da János nemrég bemutatott egyfelvo- násos operáit a Primavera fesztivál keretein belül láthatta a budapesti közönség április 23-án. Mindkét darab Federico Garcia Lorca színjátéka alapján készült, s bár az eredeti darabok nem képviselnek azonos műfajt (a Don Perlimplín és Belisa szerelme a kertben tragikomédia, míg a Don Cristóbal egy kedélyes bábjáték), témájukat közösnek tekinthetjük. Ugyanis mindkét történet egy idős férfi és egy fiatal nő szerelmét meséli el, mely a férfi halálával végződik, valamint mindkét darabban fontos szerepet játszik a pénz, mint motiváció a házasságra. Öreg vőlegénnyel a pénzért oltár elé álló fiatal mennyasszony: vígjátékok és vígoperák közkedvelt témája, mely már számos szerzőt megihletett az ókortól napjainkig. Vajda János tehát kitaposott ösvényen haladt, mikor ezt a két Lorca-darabot választotta operaszüzsének, ugyanakkor nagy fába is vágta a fejszéjét. Adva volt ugyanis a nagy feladat: úgy feldolgozni a témát, hogy újszerűségével felhívja magára a figyelmet. Vajda azonban rutinos színházi szerzőként köny- nyedén birkózott meg a kihívással, s eredeti zenedrámákat alkotott. Operái neoklasszikus hangvételűek: a Don Perlimpín Puccini és Richard Strauss operáinak formavilágát idézi meg színes hangszereléssel, deklamáló, recitativikus énekszólamokkal, míg a Don Cristóbal Donizetti és Mozart vígoperáinak stílusát. A Don Perlimpínben férfi és nő dialógusai töredezettek, majd a drámai végkifejlett felé haladva egyre nagyobb ívű, sűrűbb szövésű dallamokká állnak össze. A zene hangvétele is fokozatosan vetkőzi le magáról minden könnyed humorosságát, s válik egyre ko- morabbá. A spanyol folklór megidézésével a zeneszerző szépen kidomborította a történet misztikus, szürreális hangulatát. Férj és feleség dialógusainak tragikomikus hangvételét a két kohold könnyedebb, a vásári komédiák világát megidéző jelenetei oldják. A Don Perlimpín túláradó érzelmeivel szemben a Don Cristóbalt harsány humor és parodisz- tikus figurák jellemzik. Zenéje gyors tempójú, élénk muzsika, változatos ritmusokkal, egymást kergető énekszólamokkal. A két darab közös zenei motívumokból építkezik, de ami az egyikben zenei melléktémaként jelenik meg, az a másikban főtéma lesz, ami Perlimpín történetében a tragikus hangvételt szolgálja, az a Don Cristóbal esetében a humor eszköze. Ily módon a két darab egyfajta dialógusban áll egymással s egymást kiegészítő ikerdarabokként értelmezhetőek. Keszég László rendezésének letisztult színpadképei és egyértelmű utalásai jól harmonizáltak a szöveggel. A Don Perlimpínben a balkonon merengő fiatalasszony és a szomszéd erkélyen megjelenő kérője párbeszéde nagyon jól érzékeltette a lánykérés abszurd voltát és komikumát. Az egymástól fizikailag elválasztott férfi és nő között nincs személyes 94
